Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 293 akarnának, de nem bírnak. A béres megin rájuk szól. Nem indulnak. Egyhelyben állnak, nem is bírnak tovább menni. Mondja a gazda: Mi lesz velünk? Itt maradunk? - Nem, gazdám! Majd én mindjárt megpróbálok valamit. Levette az ülésről a pokrócot, szétterítette a lovak elé, és ütögetni kezdte. Mindig jobban-jobban ütögette. A kocsmába meg, akivel nem fogott kezet, az egyik ember, csak mindig rángatta magát. Kérdezi tőle egy mellette lévő barátja: - Mi van veled, mér rángatózol? Nem tudsz nyugton lenni? Azt mondja az ember. Úgy fáj má a hátam, valaki üti a hátamat. A kocsisnak má sok vót. Csak nem tudtak a lovak elindulni. Visszament a kocsmába, és mondta annak az embernek: Kérlek, uram, engedj, hadd mehessek az utamon! Az ember meg azt mondja a kocsisnak: Tanulj becsületet! Ha máskor kocsmába jársz, ha az egyik emberrel kezet fogsz, fogjál a másikkal is! És most menj utadra! A kocsis kiment, elindította a lovakat. Elindultak, és mind a négy kerékkel fölfordult. Visszafordították a kocsit és elindultak hazafelé. Eltelt egy idő. Megint arra felé mendegélt a gazdájával. Egyszer csak a lovak megálltak, de úgy mintha gyökeret eresztett volna a lábuk. Sehova se mehettek tovább. A kocsis lejött a kocsijárul, fogta a baltát, és háromszor körüljárta a kocsit. Mind a négy kerékre keresztet rajzolt, és a lovak elé ment. Ott a kocsirúdra ütött a baltájával, de akkorát, amekkorát csak bírt, és a lovak elindultak. Annak a valakinek, aki őt nem engedte tovább, betörte a fejét a baltájával. Utána a lovak elindultak és mentek tovább.

227 Hiedelemmonda őrizte meg annak a Guzsván Miklósnak is az emlékét, aki béresként is rendelkezett a tudós kocsis tudományával. Lovai nem közönséges jószágok. Nyilván táltosok, hiszen három fülük van, s ezért tudnak átrepülni a Duna fölött. Az előadás közben az adatközlő váratlanul átvált egyes szám első személybe, mint Guzsván Miklós kezd mesélni. Guzsván Miklós igazi bátyai ember, ha fajszi gazdánál szolgál is. Korábban bátyus paprikakereskedő volt a monda szerint, s nyilván ezért nevezi lovait az édesnemes paprikáról Édesnek meg Nemesnek. Megfigyelhető a béres vágyálma is, amikor hízódisznót kap gazdájától nem mindennapi tettéért s a lakodalom után egy hétig esznek-isznak. A történetet Bencze Miklóstól gyűjtöttem. Guzsván Miklós tudós kocsis bogyiszlai gazda szolgálatában Guzsván Miklós egy gazdánál szolgált Bogyiszlón. Közben annak a lánya férhöz ment. Aztán tanakodtak így vacsora ideje alatt, amíg a lakodalom nem történt meg, hogy honnan hoznak cigányokat. Hát egyik ezt mondotta, másik azt mondotta, innen, amonnan. Majd a Guzsván Miklós ajánlotta a Németbolyban lévő rezeseket. Akik őneki muzsikáltak annak idejin, mikor ű paprikabatyuzó vót. Hát negyvennégy tagbúi állt a zenekar, és ű ajánlotta a gazdájának, hogy azokat el kell hozni. Amibe a gazda bele is egyezett. 227 Uo. 1176.