Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

292 Fehér Zoltán A tudós kocsis „megköti" a parádés kocsis lovait És vót olyan eset is, mikor a parádés kocsis ment arra a műúton. Akkor megmondta a parádéskocsisnak, hogy nem fog elmenni innen sehova se. A parádéskocsis akkor nem akarta elhinni. Akkor mondta neki: Üljön föl a bakra, hajtson! Fölült a bakra a parádéskocsis. Fogta a gyöplűt, hogy hajt, hát cérnaszálat nem akartak elszakítani a lovak. Helibül sehova se ment, míg az öreg nem csinált valamit. Azt nem tudja senki, hogy mit csinált az öreg gulyás, az öreg Pajika dedó.

225 Ugyancsak paraszti és az úri világ konfliktusa fejeződik ki a következő mondában. A tudós kocsis „megköti" a csendörök lovait Valamikor régön a csendörök portyába jártak. Egy kocsma előtt megálltak. Odamönt a nyolcvanéves Miska bácsi, nézte milyen szép lovai vannak a csendöröknek. Aztán a Miska bácsi megsimogatta a lovakat, és a szőrüket előre simogatta. Erre azt mondta a Miska bácsi: Drága gyerökeim, milyen kényös lovaitok vannak! Avval bemönt a Miska bácsi a kocsmába, azt tovább ivott. A csendőrök, mikor elvégezték a dolgukat, el akartak mönni, de a lovaik nem akartak mögmozdulni. Ütötték, verték a lovakat, de nem möntek sehova. Aztán sok kínlódás után elmöntek mögkérni a Miska bácsit, hogy eressze el őket. Nagy könyörgésre a Miska bácsi kijött. Háromszor megkerülte a lovakat. Akkor azt mondta a csendőröknek, hogy jól fogódzkodjanak mög a lovak zabiáiba. Oda állt a lovak hátuljára, fújt egyet rájuk, hát úgy elindultak, mintha puskából lőtték volna ki őket.

226 Van a három fenti mondában egy közös elem. Mindháromban a bátyai ember kerekedik fölébe tudománya révén a vidékieknek, az uradalmi kocsisoknak, az urak szolgáinak. Mintha így üzenne a paraszti öntudat a magasabb társadalmi réteg képviselőinek, hogy van, amihez ők jobban értenek. Sokszor a lovakkal bánó béres az igazi tudós, miként az alábbiban is, ahol már nem nevezik meg a szereplőket, a történet nyilván nagy régiségű lehet, tehát hiedelemmondává vált. Tudós kocsisok küzdelme Valamikor egy gazdag embernek vót egy béröse. Szekérrel vitte a gazdáját faluról falura, városról városra. Egyszer beértek egy kocsmába. A béres egy-két emberrel kezet fogott, aztán ott beszélgette. A többiek csak néztek rá, hogy ővelük nem fogott kezet. Megitták a borukat. A gazdája intett a béresnek, hogy mehetnek. Felültek a kocsira mind a ketten. A kocsis szólt a lovaknak, induljanak. Indulni Uo. 1172. Uo. 1171.