Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 291 kocsira, akarja a kocsis hajtani a lovakat, de sehova. De sehova! Agyonra vótak kínozva a lovak ottan. Sehova! No, valaki ottan kitalálta, el kell menni a Luca Péter bácsiér, hátha ű tud segíteni ezen, hogy a lovak mehetnének. Mönjenek tovább. Hát csakugyan a Luca éter bácsit otthun taláták, és előadták neki ezt a témát. Luca Péter bácsi kivette a zsebkendőjét, és azt mondja az illetőnek, a községi szolgának: - Eriggy, mondd meg, hogy mehetnek. (F. Z: Mit csinált a zsebkendővel?) - Kötött csomót. (F. Z: Kioldotta a csomót? Nem?) Kötött inkább! Ahogy elmönt, megmondta a kocsisnak meg a főszolgabíró úrnak, most má mehetnek, ott vótam a Péter bácsinál. A lovakat szépen megindították és elmentek Kalocsára. (F. Z. Mikor élt?) - Hát ennek is van má kétszáz éve. Van. Annyi pénzt hagyott, hogy a cigányok tudtak vóna maguknak egy-egy darab fődet venni, hogy minden egyes évforduló alkalmával, halálának az évfordulóján, egy nótát a sírkeresztjinél menjenek és muzsikáljanak el. Az ő nótáját. Ezer szép összeg pénzt hagyott a cigányoknak. Úgy, hogy azt mondják a megfigyelők: mindkét hóna alatt tojás uralkodik. Két tojás vót a hóna alatt. (F. Z. Nem költött ki a tojásból lidércei?) Nem, ahhoz nem nyúlt soha senki se, se ő, se más se. Két tojást láttak a két hóna alatt.

222 A mások lovainak megkötése történhetett büntetésből, bosszúból is. Ha nem köszöntek a tudományos embernek, vagy nem akarták fölvenni a kocsira, hát ö így állott bosszút. A tudós kocsis tisztességre tanítja a másik kocsist Mentek az úton a kocsisok. Nem köszöntek az öregnek. - Megállj csak! Nem élsz sokáig! - mondta az öreg egyiküknek, aki nem akarta őt fölvenni a kocsira, meg nem is köszönt neki. Elhaladt egy darabig, de egyszer csak megálltak a lovai. Ez meg utolérte. Köszönt neki: Jó napot! - Nem jó nap! Agyonütöm a lovakat! mondta a kocsis mérgesen. Az öreg meg elkezdte: Nem vettél föl a kocsidra! - Segítsen - könyörgött a kocsis. - nem a jószág az oka, hanem te. A kocsis ígért neki mindent, csak segítsen. Erre az öreg elment a lovak körül. Megsimogatta a fejüket. Előre ment, és a jobb tenyerivel letörülte a rúd elejit, de a kocsis nem látta. Hát utána ment a két ló, mint a sárkány. Akkor meg nem tudta megállítani. Fölállt az öreg a kocsiba, s csak az mondta: Ha! Akkor mind a két ló egyszerre megállt. A kocsis kérte az öreget, mondja meg mi a kívánsága, hova vigye. Hát el is vitte. Az öreg nem kért semmit, csak azt mondta: Máskor, ha találkozol szegénnyel, vedd föl! Ilyen ember vót. A nevezetes, táltos hírében álló Pajika ragadványnevü pásztor is tudott efféle varázspraktikákat. FEHÉR Zoltán 1984.240. FEHÉR Zoltán 1974.1178.