Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
284 Fehér Zoltán Két embör elmönt lovakat legeltetni éccakának idejin. Az öregök úgy möntek legeltetni lovakat. Es akkó közibük elgyütt a lámpás. Kezdött ott egyik helyrül a másikra ugrani. Akkó beszéltek. Az egyik azt mondja: En ráütök ezzel a bottal. A másik mondja neki: Ne bántsd, hadd mönjön a maga útján. De bizon az fogta a botot és rávágott. Akkor azt mondja, úgy durrantott az, úgy elverte a durranás után, egy hétre meg is halt az ember. De uján csúnyán nézött ki, ahogy hazajöttek. Egy hétre meghalt. A másik embört nem bántotta. Ahogy mi beszélgettünk, hát a lámpás kigyütt afődbül. Hát az olyan nagy vót, mint a lófej. Gyütt a koponyán a szemhelyeken a világosság. Mondtam, ott a lámpás. Kbuggyant afődbül. 198 Akkó oszt mondták az embörök, ez lámpás lőhet, mer nagyon világít. Egypár hétig még visszagyütt arra a helyre, de utána má nem. Innen születőit a lámpás. És azé világít olyan nagyon, hogy azt az aranyat mind magába szödte, ami el vót ásva. Az az arayn csillog benne. Egy asszony vót szálláson csipedni paprikát. És beesteledett, amikó hazafelé indút. Egy ember arra gyütt kocsival és fölvette a kocsira az asszont. Má félúton vótak, mikó a kocsi után megjelent a lámpás. Lófej alakja vót. Az asszony a kocsi végin ült, és mikó meglátta, nagyon megijedt. Szót a kocsisnak, hogy gyorsabban hajtson, mer jön a lámpás. Hát a kocsis hátra nézett, és ő is meglátta. A lámpás már a kocsi tetején vót. Onnan a lovakra ugrott. A lovak megbokrosodtak, és gyorsan szaladni kezdtek. A kocsis ütötte a lámpást ustorral, de nem ment el. így hazáig kísérte őket a lámpás. A kocsisnak meg az asszonynak kiütések vótak az arcán másnap. Egy asszony meg egy ember gyütt Bajárul, és mikó má a bátyai szállásokho értek, egy lámpás szállt rá a kocsirúdra és egész hazáig kísérte. Es mikó be akartak mönni, a rúd eltört, és a lámpás eltűnt. Akkó azt kommendálták, hogy el kell égetni a rudat, és a hamuját a trágyába kell ásni. 201 A ló és a sárkány A Remenice tóba vót egy sárkány. Es egy ember elment itatni a lovakat. A sárkány kiment a vízből, és húzta a lovakat a vízbe. Az ember kiáltott segítségért: Segítség! Segítség! De a közelbe nem vót senki. Akkor eleredt az eső, és az egész Remenicét víz borította. A következő esztendőbe nagy szárazság vót, és keresték a lovakat és a sárkányt, de sehol se találták. 202 FEHÉR Zoltán 1975.766. Uo. 762. Uo. 775. FEHÉR Zoltán 1975.765. Uo. 767. Uo. 793.
