Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 285 A ló mint természetfölötti lény A táltosló mesebeli lény, de - mint láttuk - a háromfülű csodálatos képességű fajtája hiedelemmondában is ismert. A néphitben az emberi világgal párhuzamosan létezik a szellemek, a lelkek, a démonok világa. Ez utóbbit egyebek között az em­beri világhoz hasonló lények népesítik be. Például az embernek ellentéte itt az em­beralakú boszorkány, a lónak a lóalakú természetfölötti lény. A démoni lovak kísértetként vagy a kincsmondákban kerülnek elő. Az elrejtett kincset egy ló feláldozásával lehet kihúzni sokféle előírások (például teljes néma­ság) figyelembevételével. Ha ember húzná ki a kincset a gödörből, az meghalna, ezért erre a célra a mondák tanúsága szerint rossz lovat szoktak használni. Az elásott kincs kihúzatása lovakkal Egyszer a Bikafokon kapáltam egyik társammal, s ahogy a föld végére értünk, láttunk egy ládát, s a ládán egy asszony ült. Az öregek szerint pénz volt a ládába. Elhatároztuk, hogy éjjel kimegyünk, s a ládát hazahozzuk. Barátom lovát is elhoz­tuk magunkkal, hogy majd az kihúzza a ládát, s utána megdöglik. Ásás közbe min­denek ijesztgettek akasztófával, ördögökkel. Má csak el kellett vóna indítani a lo­vat, s kijön a láda. Barátom elkiáltja magát: jaj! A láda visszakerült a földbe. Kincset őrző lovak Nagyapám mindig mesélt. Ha nem akartam aludni, mindig ilyen mesékkel altatott el. Első unoka vótam. Többek közt, mire jól emlékszem, hogy a kincseiásás. Az aranypénz idők múltával lángot vet a földből. Nem tudom, melyik ükapja, az látta az ilyen lángkivetést, hogy melyik helyen történt. Hát elment és elkezdett ásni. Jó mélyen ásott má, és nagy robajra lett figyelmes. Négylovas hintó robogott el mellette. Észre se vették öt. Rövid idő múlván fateknőbe ülve lábai segítségével csú­szott a földön (valaki). Ez az illető megszólította, hogy mikor érheti ő el a négy­lovas hintót. Erre föl dühös lett, és megszólalt, hogy menjen, nem tudom, elküldte valahova. Ez vót a baj. Mer ha megszólal valaki, a pénz eltűnt onnan a helyrül. így nem vót szerencséje az ükapámnak. 204 Kincset őrző ijesztő lovak Azt mesétek, hogy a pénz szokta kihányni magát minden hetedik évben, ahol az a fű van (Tévesztő fű, bludna trava) Má látták többen azt a pénzt. Hát gyerünk, kivesszük! A garabonciás, aki a fölhőt vezeti, azt mondta. Van pénz, de gyereket ne Uo. 1099. Uo. 1105.

Next

/
Thumbnails
Contents