Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 283 A tudóshoz készülő kocsit megköti a boszorkány Atgyütt a Nenkó dedó, hogy vigye le a dedónk Foktűre a Klára miatt. A Klára boszorkány hírű volt, a felesége. Fogták be a lovakat. A Nenkó dedó meg fordítva tette föl az istrángokat. A papa meglátta. Kérdezte: Mit csináltál, fordítva akasztottad az istrángokat? Azt mondja: Persze, mer akkor megtudják, hogy odamegyünk. A lovak nem akartak egy mozdulatot se indítani. Akkor visszaakasztotta, és azt mondta: Most má úgyis tudja, hogy odamegyünk. A ló megérzi a tudományos jelenlétét Mikor apám ganét hordott, akkor történt. Elmentek vagy száz métert, egy keresztútnál megálltak. Nem mentek tovább egy lépést se. Vót egy halottőtöztető aszszony, ő mondta, hogy ha őt viszik halotthoz, lovak megállnak.

192 Aló és a lámpás A bátyai néphit természetfölötti lényei közé tartozik a máshol lidérclángnak nevezett lámpás. Még az első világháború idején is őszi, téli éjszakákon szokott megjelenni a legelőn, szállásokon, a temetőben, de az utakon is láng alakban. A bátyai néphitben a lidérclángot sokan lófej alakúnak látták. A lámpás lófej. Sose tudja senki, hogy mi vót. Az ijedős embernek, aki má úgyis megijedt tűle, az ablakára száll.

193 Ártatlanul felakasztott emberek lelkeinek tartották, vagy azt is mondták, hogy a földben elásott arany jelei. Sokszor megijesztette a magánosan ballagókat, késő esti kocsikázókat. Vót itt Tirába szárnyék. Ott szokott először meggyulladnia a lámpás. Mint a parázs ugrált, világosan táncolva ment. Mondta az öregapám, a lelkek azok, eltévedt lelkek, mert ártatlanul akasztófára kerültek. A Baromkútná azok a derékbavágott agácafák, szép terbélyes agácafák vótak. Tíz-tizenegy óra között este szoktak jelenkezni ezek. Fölszálltak a baromkútnak a gémfára, onnan kezdtek indúni. Kit kísértettek, kit elvertek, sokat megijesztettek. Két-három óra között akkó szoktak eltűnni.

19 Valamikor az embörök szoktak mönni legeltetni tarlóra eset. Mikor a lovak legeltek, akkor a lámpás csak odajött a lovak elé. Ez is lófejű vót. Akkor a lovak hazaszaladtak. Féltek az emberek is.

1% " Uo. 1649. 2

Uo. 1170. 3 Uo. 763. 4 FEHÉR Zoltán 1975.746. 5 Uo. 755. 6 Ak.: Haszán Istvánné, 53 é. (1964).