Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 273 Mikor már jártam két-három hétig tanfolyamra, akkor elvették tőlem a lovakat. Hát én általában addig mindig olyan életvidám ember vótam. Soha nem jutott eszembe nekem, pedig vótak jó idők, rossz idők, hogy öngyilkos legyek. De mikor elvitték a lovakat, akkor én egy hétig olyan állapotba vótam, hogy mindig csak azt néztem, hogy hol tudnám magam fölhúzni. Fölakasztani. Ha nem jártam volna Bajára a tanfolyamra, ha nem vonja el a figyelmemet erről a tanulás, akkor talán meg is teszem.

147 Matotáné Perity Mária emlékszik rá, hogy Babának hívták utolsó lovukat. Kislány volt még, amikor be kellett volna adni a téeszbe. Az apja azonban kijelentette, hogy ő ugyan az istennek se fogja kivezetni az istállóból a Babát, így Sz. Péter bácsit küldték oda a lóért. Perity Mária még ma is látja maga előtt szülei szomorú arcát, amint Péter bácsi Babát a kötőfékjénél fogva vezette ki az istállóból majd az udvarból. Hihetetlen gyűlöleletet érzett akkor azzal az emberrel szemben, s ez mindigföltámadt benne még később is, amikor az utcában találkozott vele. Benczéné Hegedűs Erzsébet paprika-nagykereskedő apjáról írott emlékezésében szól bátyjáról is. Szilaj természete mellett nagyon jó és szüleit szerető gyermek volt. Édesapám vett neki egy szép hátas lovat, és sárga bőrből rézkarikás nyerget, ami csak neki volt a faluban.

l4S Benczéné szóbeli kiegészítésében elmondotta, hogy a lovat Gézának nevezték, s nagyon okos volt. Amikor az 1942-es árvízkor éjszaka ki kellett a bátyámnak lovagolnia a Dunához, a gáton megállt, leszállt a Gézáról, a nyakába dobta a kantárt, s azt mondta neki: Most itt várj, nemsokára visszajövök. És a ló addig nem mozdult onnan. Mikor meg neve napja volt a bátyámnak, a bátyai lányok eljöttek köszönteni, s még kockacukrot is hoztak a Gézának, mert azt 149 nagyon szerette. A Hipla Pista bácsinak olyan lovai voltak, hogy ha a gazdájuk a kocsmából kijövet részegen ült föl a kocsira, ők parancsszó nélkül is elindultak, s a forgalmas úton biztonsággal hazaszállították a kocsiderékban alvó gazdájukat háza kapu•s- 150 jaig. Németh Karcsi tekintélyes hentes volt a faluban, emellett persze gazdálkodott is, de elég gyakran leitta magát a kocsmákban, s ilyenkor kocsija deszkájára feküdt, a lovai pedig maguktól hazavitték. Ahogy a rozoga kapuhoz értek, még a kapuszárnyakat is ki tudták nyitni az orrukkal, s beálltak az udvarba.

151 Perity Margit mesélte, hogy lovukat fajszi embernek adták el a kalocsai József napi vásáron. Az új gazda igen meg volt elégedve a jószággal, s még a télen meg akarta látogatni Perityéket. El is jött kocsistul-lovastul Bátyára, de itt bajban volt, 148 \Jo. 149 Ak.: Bencze Jánosné Hegedűs Erzsébet, 76 é. (2005). 150 Uő. 151 Ak.: Németh Andrea, 34 é. (2005).