Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 257 veztek. A hátsó tengelynél ugyanúgy, mint elöl a rúdszárny, volt a gerendaszárny. Itt volt a fordulást lehetővé tevő vasból készült tengelyszög vagy derékszög. Az első és hátsó tengelyágyak fogták föl a tengőket, amibe a kocsirudat illesztették be, s egy vasszeggel rögzítették. A kocsi alján voltak a kivehető kocsideszkák, fenékdeszkák. A díszes vasalással készült kocsioldalak szintén leemelhetőek voltak. A kerekek közül a hátsók nagyobbak, mint az elsők. A kerék részei: kerékagy, benne a puska, ebbe jön a vastengely A Vinter gyártmányú tengők voltak a legjobbak. A 12 küllő a kerékagyból indulnak és a talpakban végződnek. A kereket sing (ráf vagy abroncs) veszi körül. A ráf néha nyáron kiszárad, s ilyenkor a kovács húzza meg. A lőcsök a kocsioldal felső széléhez voltak rögzítve, s alsó karikájukkal a vastengely végét fogták körül, ezt egy vasszeggel a tengelyvégszöggel stézlivel biztosították. A kocsioldal felső részét egy keményfarúd adta, amelynek mindkét végéhez volt erősítve a vasból készült sasóka, amely azokat a vaskarikákat tartotta, amelyekbe saráglya láncát lehetett befűzni. Ezen kívül volt még a cselpija (lepke), mindezt megerősítette a kerékszög. hogy a kerék ki ne essen. Az első keréknél volt a vasból készült fölhágó, amely a tengelytől a ferhécig ért. A hátsó ferhéctől a hátsó tengelyig szintén lehetett hasonló fölhágó. Volt olyan kocsi, amiről a kisafát le lehetett akasztani, volt olyan, amiről nem, Ülésnek legtöbbször az oldalakra szoktak rakni deszkát ülésnek (rácul hílés), de volt kapcsos ülés is, ami az oldalaknál alacsonyabb ülést biztosított. A kocsi elején kisebb, hátul nagyobb rácsos saráglya, amelyet lánccal lehetett följebb húzni vagy lejjebb ereszteni, illetve le is lehetett emelni.. Kukoricahordáskor a kocsi rakterét az oldal mellé becsúsztatott magasító deszkával, elöl, hátul pedig a leemelt saráglyák helyett a lészkával növelték. A kocsit, ha nem használták, a fészerben tartották. A szánkónak pedig a tél elmúltával a padláson volt a helye. 86 A bognárok kocsikat, szánkókat, jármokat, szerszámnyeleket készítettek, s javították is ezeket. A még emlékezetes bognárok a következők: Kovács (?) a Zrínyi utca sarkán, Mácsai Sándor (jövevény) a Korsósicban, Pfeffer József (paksi származású) a régi községháza mellett, Hunyadi József és végül Hányik (Hargitai) János (jövevény), aki a Kiss Ernő utcában, dolgozott lakásával egybeépült műhelyében. Valószínű, hogy a 16. és a 18. században még élő Kerekes, Kerékjártó, illetve az ugyanezt jelentő Koleszar, Colar, Rotary családnevek viselői kerékgyártók lehettek., épp úgy mint az eredetileg családnévként, később ragadvány névként máig élő Kovács nevűek a kovács mesterséget folytatták. Bátyán is, miként a környéken a négylőcsös, egyenes oldalú kocsikat használták. A lószerszámot a vásárokban szíjártóktól vásárolták. Valószínű, hogy a bátyai Szíjártó család valamelyik őse valóban szíjártó volt, mert a hatvanas években még kaptam tőlük a régi szíjártó műhely szerszámaiból néhányat. Ha a szerszámot nem használták, az istálló falába vert szögön lógott. A könnyű szűgyhámoi használták és a nyaklót. A ló a rudat a nyakával könnyebben fordította el, mint a szegyivei. MinAk.: Harangozó László, 75 é. (2006). Fekete Fülöp, bognár, 54 é. (2006).
