Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

214 Bereznai Zsuzsanna - Schon Mária A szakácsnők és segítői három marsot kaptak a zenészektől, ez volt a szakácsnők marsa (Kechanamasch) - így köszönték meg a munkájukat. A szakácsnő mellett dolgozó asszonyok is sorban ott táncoltak a nagy fakanalakkal. Azon az aprópénzen, amit a merőkanálba gyűjtöttek, általában cukorkát vettek maguknak, ez volt a cukorpénz (Zuckrgealt). Más esetben a keresztapa nyúlt a bukszába, az adott pénzt. Vacsora után, amikor a három marsot táncolták, a legények edényeket törtek össze (haud Schissala gschnellt), hogy szerencse legyen. Amikor a vacsora után kezdték az asztalokat összepakolni, hogy kezdődik a tánc, akkor egyes konyhai segítők egy-egy tányért a földhöz csaptak, de nem mondtak semmit.

38 A lakodalmakba is jártak lakszázni. Néha egész fiúbandák állítottak be. Étellel megkínálták őket, de azt nem vették szívesen, ha beálltak táncolni. Éjfél: a menyasszony átöltözése, az ajándékok kitáncolása Éjfélkor levették és kitáncolták a menyasszony koszorúját (Kranzaustanza), fejére tették afityulát, majd a menyasszony átöltözött menyecskeruhába. A menyasszony virágminta nélküli, tiszta fekete selyem vállkendőt viselt éjfélig. A menyasszonyról éjfélkor került le az ünnepi öltözék minden tartozéka, a vállkendő és a keményített alsószoknyák is. О is a piros szegésű, szépen pörgő szoknyákat vette föl, és hozzá a fekete selyem kötényt. A koszorút a koszorús lány vette le a menyasszony fejéről. Amikor ez megtörtént, a zenekar az Ehstand-Liadot ('Házasének') kezdte el játszani, melyet a házasok énekeltek az ifjú házaspárnak. Ez egy újkeletű dal, az 1920-as években még nem volt Hajóson ismeretes. Nem is minden zenekar játszotta.

39 A menyasszony egy széken ült, a koszorús lány pedig letérdelt eléje és köszöntőt mondott. Egy hosszú és egy rövid Spruch volt szokásban. A régi lakodalmi köszöntő a koszorú levétele előtt így hangzott: (Der alte Hochzeitspruch vor dem Kranzherabnehmen) Gelobt sei Jesus Christus! Als einst in Капа in Galiläa eine Hochzeit war, da war die Mutter Jesu mit ihrem Kinde und Jüngern und allen Herren eingeladen. Heut haben wir an das Hochzeitskleid, Gott segne die jungen Eheleut! Heut ist Braut und Bräutigam in das Gotteshaus gegangen, A nemesnádudvari és a császártöltési lakodalmi vacsorához fűződő szokásokat lásd: BEREZNAI Zsuzsanna 2005. 235-236. Az 1930-as években már ismeretes volt, s a lakodalmakon kívül farsangban a fonóban tréfából énekelték.