Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

Hajósi sváb lakodalmi szokások... 213 A tánc a nagyteremben volt, azalatt az ivóban a férfiak beszélgettek. Az idősebb férfiak összeálltak a zenekar szünetében és hajósi hallgató nótákat énekeltek, melyekre nem volt szokás táncolni. A lakodalom közben az ivóban énekelték a Házaséneket (Ehstand-Liad) is.

37 A II. világháború előtti években két fúvószenekar volt Hajóson: az egyik volt az öreg banda (alt Banda), a másik az új banda (nui Banda). Az előbbi a Bakoskocsmában, az utóbbi a Nagy kocsmában muzsikált. A vacsora Vacsora előtt a vendégek hazamentek átöltözni. Levették a keményített fehér szoknyákat, és fölvették a piros beszegésüeket (roteigsumidi Juppana). Azokban kényelmesebb volt a mozgás, és le lehetett ülni bennük. Este, amikor vége lett a táncnak, újból visszatették az asztalokat, és vacsorához terítettek. A vacsorára újból friss ételeket készítettek. A leves a vacsoránál sem maradhatott el, mert a hajósi svábok nagy levesevők (Suppaschwaba). Ha ebédre marhahúsleves volt, akkor a vacsorára tyúkhúslevest tálaltak, ha ebédre csirkehúsból főztek levest, akkor vacsorára becsinált leves (eigmachta Suppa) volt. Majd következtek a pörköltek: sertés- vagy marhapörkölt, kenyérrel, savanyúsággal. Majd a sülteket tálalták fel, végül a húsos vagy töltött káposztát. Az emberek közben borozgattak, csak vörös bor volt régen meg víz. Majd a szódavíz is divatba jött. A vacsora alatt szintén szokás volt tréfából ellopni a menyasszony cipőjét. A koszorús leány és a koszorús legény volt a felelős, ha elvették. Ha sikerült ellopni, behoztak egy klumpát, s a menyasszonynak abban kellett táncolnia. Majd a keresztapa váltotta ki 5 pengőért. De ha ügyes volt a menyasszony és vigyázott, akkor nem került pénzébe. A vacsora után mindenki ihatott abból a boros pohárból, amit a koszorús lány a rozmaringgal körbefont. De fizetni kellett azért, ha valaki a menyasszonyi pohárból inni akart. A koszorús legény kezében volt egy üveg bor, ő töltögetett a poharakba, s ő szedte össze a pénzt is. Majd a szakácsnő jött be a konyhából, bekötött kézzel, mintha megsérült volna a nagy főzésben, és egy merőkanállal ment körbe az asztalok között, ő abba gyűjtötte a pénzt. A szakácsnő azt mondta: - Adjanak egy kis pénzt, megégettem a kezem, és meg kell gyógyíttatnom! (Geand miar a bitzli a Gealt, mei Hand ischt vabrennt, i muß sie haeila.) A nemesnádudvari és a császártöltési sváb lakodalom ebéd utáni mulatságához kapcsolódó szokásait lásd: BEREZNAI Zsuzsanna 2005. 235.