Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében
212 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária De a lakodalmakban az utolsó fogás jellemzően a sült hús volt, nem a káposzta. Általában, hogyha volt pörkölt, akkor nem volt káposzta, s ha káposzta volt, akkor nem volt pörkölt. De a sült hús mindig az utolsó volt, mert a sült húsnál az volt a poén, hogy egy nagy tálba vagy egy tálcára rápakoltak a menyasszonynak meg a vőlegénynek egy nagy csomó csontot, és gyönyörű szépen földíszítették, azt rakták oda eléjük. Akkor volt nagy röhej, és mindenki ott állt a menyasszonyi asztalnál, hogy ugyan mit kaptak - emlékezett Schön Jánosné Fuszenecher Katalin. Ezzel véget is ért a lakodalmi ebéd. Hajóson az 1950-es évek előtt nem volt sem köleskása, sem sütemény a lakodalmakban. Később, aki tyúkot vitt a lakodalomba, az vitt egy tálca süteményt is. Az 1970-es években még csak sós kiflik és sós perecek voltak, de az 1980-as években már divatba jöttek a különféle aprósütemények, torták is. A vendégek vitték a süteményféléket a lakodalomba. Az ebéd alatt a menyasszonynak vigyáznia kellett, hogy el ne lopják a cipőjét: Az ember ott ült az ebéd alatt, és a cipőjét egyszer csak lerángatták. Úgy kellett kiváltani, hogy a fiúk kikötötték, hogy egy liter bor vagy mi legyen az ára. Es akkor már valaki úgy csinálta, hogy levette a menyasszonyi cipőt, és másikat húzott föl, és nem törődött vele, ha el is lopták - akkor nem kellett fizetni - Szeitz Jánosné Fuszenecker Jusztina. 35 Az ebéd utáni tánc 36 Ebéd után az asztalokat kivitték, a padokat körben meghagyták, s elkezdődött a tánc, mely vacsoráig tartott. Először a vőlegény és a menyasszony keresztszülei kérték fel a menyasszonyt táncolni, utána a vőlegény táncolt vele, majd mindenki táncra perdült. Ha a vőlegény nem szeretett vagy nem tudott táncolni, akkor megkért valakit a baráti körből, hogy táncoljon helyette a menyasszonnyal. (Annak idején sok öreglegény nem tudott táncolni.) A hajósi svábok a keringőt és a marsot szerették a legjobban, de volt polka és csárdás is a lakodalmakban. Amikor a legények a lakodalmi menetben ugráltak, az is mars volt. Olyan önfeledtek a hajósiak nem tudnak lenni semmilyen táncban, mint a marsolásban. Akkor elkezdenek hujjogatni, tapsolgatni. És nem unják meg, egymás után többször is hajlandók végigugrálni a marsot, pedig a végén már se szusszal, se lábbal nem győzik ezt a nehéz táncot. A nemesmádudvari és császártöltési lakodalmi ebéd ételsorát és a kapcsolódó szokásokat lásd: BEREZNAI Zsuzsanna 2005. 231-235. A táncolást mindig a marsok vezették be. A szerencsekívánás után volt marsolás, aztán ebéd után, mielőtt elkezdték a táncot, három mars volt, a vacsora után három mars, és éjfélkot még egyszer. Mindig három mars volt.
