Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

208 Bereznai Zsuzsanna - Schon Mária A lakodalmi ebéd A lakodalmi ebéd alkalmával az egész termet nem díszítették fel, csak a menyasszonyi asztalt (Brauttisch) és a mögötte lévő falrészt: színes krepp-papírból készítettek díszeket. A teremben körben voltak felállítva az asztalok, de ha nem volt elég, akkor még középen is volt egy sor asztal. S ha még ez is kevés volt, akkor a legényeknek kinn, az ivóban terítettek. A menyasszonyi asztalon álló borosüvegre rozmaringkoszorú volt téve, valamint még 6-8 poharat is rozmaringággal vettek körül, a keresztszülök is abból ittak. Az ünnepi asztalnál az ifjú pár középen ült, a fő helyen. A menyasszony mellett a keresztanya és a keresztapa ült, a vőlegény oldalán pedig az ő keresztszülei. Utánuk a bérmakeresztszülők foglaltak helyet mindkét részről. A menyasszonnyal és a vőlegénnyel szemben, az asztal másik oldalán a vőfély (koszorús legény) és a koszorús lány ültek. Az ő feladatuk volt töltögetni a jegyespárnak. Máshol az ifjú párral szemben a reacht Gspiel (koszorús lány) és a Fiarmgotta (bérmaanya) ült, valamint a kereszt- és bérmaszülők gyermekei, mert ők is odatartoztak a kereszt- és bérmakomasághoz. A Mária-lányok is a menyasszonyi asztalnál ültek.

34 A lakodalomban a kereszt- és bérmakeresztszülők számítottak a legmagasabb rangú vendégnek, ők kapták a sült májat és mindenből a legfinomabbat. A gyerekek pedig tejeskávét kaptak. Ez volt a mindenük. Ez egy édesség volt a Millmuas mellett. Hát ez olyan kapós volt, hogy az valami! Híres volt a hajósi lakodalom a tejeskávéről. Sokan a papot is meghívták, ő is főhelyen ült vagy olyan helyen, ahol volt egy számára ismerős társaság. Ma nincs lakodalom pap nélkül. Az idősebb férfiak, akik ismerték egymást, azok ugyancsak egy asztalhoz ültek. A szülők nem ültek le, ők nem számítottak vendégnek, hanem jártak körbe-körbe, beszélgettek a vendégekkel és ügyeltek, hogy minden rendben legyen. A testvérek, a sógornők, a nagynénik sem ültek le, mert ők tálaltak és segítettek. A lakodalmi ebédnek megvoltak a hagyományos fogásai, amitől senki nem tért el. A menyasszonynak a keresztapa szedett a tányérjába, a vőlegény magának szedett. Az első fogás a húsleves (Flaeischsuppa), mely többnyire tyúkhúsleves (Hennasuppa) volt, rizs volt benne a levesbetét. Ha nagy volt a lakodalom és borjút is vágtak, akkor a húsos csontokból főztek marhahúslevest is. A második fogás a leveshús volt tejbemártással (Millmuas). Ez az étel a lakodalomból soha nem maradhatott el. A Millmuas, a tej szósz úgy készül, hogy felforralják a tejet, majd belekeverik a lisztet és sűrűre főzik. A tormából kis darabokat vágnak bele, hogy elvegyék a tej zavaró mellékízét. Ha megfőtt, a tormát kiveszik belőle. Tálaláskor a húslevesből kivettek egy kis sárgán gyöngyöző, zsíros lét, s a mártás tetejére tették, hogy az ne legyen színtelen, szép sárga legyen. 34 Ha a Mária-lány férjhez ment, ő is úgy öltözött, mint a többi menyasszony.