Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

Hajósi sváb lakodalmi szokások... 201 ő kösse meg frigyeteket. Édesanya és édesapa, jöjjetek ide, nézzetek szeretett gyermekeitekre, amint szemükben könnyekkel tőletek gyermeki búcsúval búcsúznak el. Ti is nézzétek szüléitek szemében az örömkönnyeket. A mai nap a legszebb napotok, ez az óra a legszebb órátok, Istennek gyermekei, sorsotok a koszorúval egybefonódott az élet végső napjáig. A koszorút, mely ma egybeköt titeket, szívetekben boldogan őrizzétek, örömöt, boldogságot, áldást hoz néktek, néha tán bánatot és fájdalmas keserűséget. Ha egymástól egykoron elválnátok, akkor majd sírva sírjatok, és emlékezzetek e szép órára vissza, mely titeket a koszorúval egybefont. Nemsokára Isten szeme előtt álltok, hogy tőle frigyetekre áldást kapjatok. Éljetek hát boldogan e frigyben, és szeressétek egymást teljes szívvel. Mert hervad a koszorú, és elhervad a csokor, a rózsák is mind lehullanak, de a ti szerelmetek sohase hervadjon, a sír csendjéig örökké lobogjon. Most pedig az összes egybegyűltekkel sok boldogságot kívánok frigyetekhez. Menjetek hát Isten nevében, köszöntőmnek ezért végét is vetem. Dicsértessék a Jézus Krisztus! A templomba való indulás előtt a lakodalmas nép a Miatyánkot imádkozta. Letérdeltek, keresztet vetettek, majd valamelyik keresztanya elkezdte az imádkozást, és a többiek társultak hozzá. A lányok nem térdeltek le a keményített szoknyáikban, a férfiak sem, hanem inkább csak az asszonyok. A XX. század elején a templomba indulás előtt énekelték az Ehstand-Liadot, azaz a Házaséneket. Ma már kevesen tudnak róla, régen volt.

29 Mások arra emlékeznek, hogy ez az ének éjfélkor, a koszorú levétele után hangzott el. A szomszédos nemesnádudvariak és császártöltésiek esküvőre való indulás előtti szokásait lásd: BEREZNAI Zsuzsanna 2005. 227-229.