Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében
Hajósi sváb lakodalmi szokások... 177 A faluszéli mocsarakra mentek ki korongokat dobálni. Kerek korongokat készítettek fából vagy valami vastag papírból, rátűzték egy botra, s gyufával meggyújtották. Ez volt a Schaiblaschla, a 'korongütés'. Amikor a papír égett, megpörgették. Egyesek szerint: az, aki a korongot kiszámolta, az lett a szeretője a fiúnak, mások szerint: az egyik legény feldobta a korongot, és amelyik lányhoz esett, arra mondták, hogy a kedvese. Általában nem volt olyan eset, hogy egy lány több legénnyel udvaroltatott magának, de az előfordult, hogy a legény két lánynak udvarolt - végül a gazdagabbat vette el. A leányok legtöbbször hozzámentek feleségül a legelső udvarlójukhoz. A leányról és a legényről szólva is azt mondták: Az első a legjobb. (Dr escht ischt dr Beseht. 9 Die escht die Beseht. 10 ) A népdal is így mondja: Az első szerelem a legjobb. (Die erste Liebe ist die beste.) Ha rövid volt a farsang, arra azt mondták, hogy a csúnya lányok kelnek el. Mert akkor nincs sok idő a válogatásra, hanem csak elvesznek egyet. Egyet gyorsan kerestek és elvették. De ha hosszabb volt a farsang, ha később volt a farsang, vagyis hosszú farsang volt, azt mondták, akkor a szépek kelnek el. Mert ráértek válogatni. (Annach ischt a kuza Fasnid gsei, nach haud sie gseit, nach hairid die Wiaschte. Wel nach haud sie itt Zait lang rammklauba, nach neammid sie ueina, nach haud sie gschwend ueina gnamma and haud ghaired. Annach wenn d Fasnid ischt längr gsei, wenn d Fasnid spätr gsei ischt, nach ischt die lang Fasnid gsei, nach haud sie gseit, nach hairid die Schiane. Wel nach hat ma lang dr Zait zum rammklauba.) Az udvarlás módja Az udvarlás szűk keretek közt zajlott. A legény, az udvarló (Kelle) csütörtökön, szombaton és vasárnap ment a lányos házhoz udvarolni. Az udvarlás pedig abból állott, hogy a fiatalok az ablakon vagy az ajtón keresztül beszélgettek egymással, télen és nyáron egyaránt. Ez volt a klopfázás, azaz a kopogtatás, az éjszakai udvarlás - mert a legények úgy adtak jelt, hogy bekopogtattak az ablakon. 11 De a botnak ott köllött lenni nála, a legénynél. Mikor a templomon felül egy legény udvarolt erre, kifelé, azt megverték. Amikor itt valaki udvarolt befelé, akkor azt megverték. A legények nem tűrték az átjárást az egyik falurészből a másikba, azaz a Szigetből a Faluba, és viszont. Az ablakban történő éjszakai udvarlás néha az udvaron folytatódott, de annak már következménye is lehetett. Hibák azért előfordultak, egyesek teherbe estek emlékezett Scheibl Antalné Morvái Teréz. 9 Hímnem. 10 Nőnem. 11 D Buaba seand die klpfa ganga - 'a legények mentek kopogtatni'.
