Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében
178 Bereznai Zsuzsanna - Schon Mária Ha a lányok teherbe estek, sokukat mégsem vett el a gyermek apja. Másokat a gyerek miatt csak feleségül vettek, olyankor azt mondták, hogy megfogta a legényt. Csókolózni nem volt szokás, akkor az szégyen számba ment. Egy idős aszszony elbeszélése szerint az udvarlóját nem csókolta meg egyszer sem, míg legény volt - pedig négy évig tartott az udvarlás. Akkor nem lehetett csókolózni, az a lány tán nem is tudott volna férjhez menni, akit megláttak volna, mert az meg volt bélyegezve... Ha a legény este hazakísérte a lányt, így búcsúztak: Blaib au gsandl {Maradj egészséges!) vagy Schlaf au gsand! (Aludj egészségesen/jól!), ami az Isten veled!nek felel meg. 12 Ha valaki udvarolt egy lánynak, és az utcán találkoztak, akkor szinte nem is mertek egymással szóba állni, mert szégyellték magukat - ezért nem nagyon beszélgettek. Köszönésük a helyzetnek megfelelő volt: - Fölfelé? (Raufwäats?) - Lefelé? (Rawüats?) De többnyire nem álltak meg egymással beszélgetni: Félrenéztünk, a fiú is. Más fiúknak köszöntünk meg minden. És ha nem volt még köztünk semmi, de akiről azt gondoltuk, hogy ő lesz a párunk, annak nem mertünk a szemébe nézni nagyon. Szégyelltük. Minden titokban ment. Puszi se csattant. Ha valaki látta volna, akkor nem. Voltak fiúk, akik hülyéskedtek tánc közben, azoknak lekevertek egyet. Es a lányok dörzsölték az arcukat, hogy majd lejött a bőrük. Maradj már nyugton! Megjátszottuk magunkat, ha tetszett is a legény. Csak tánc közben fogtuk meg egymást. Abból vették észre, hogy a legénynek nagy tervei vannak, hogy Hogy volt!-ot játszatott. Abból már lehetett tudni, hogy ezekből egy pár lesz. Kétszer-háromszor egymás után Hogy volt!-ot játszatott - emlékezett egy idős asszony. Ez volt a módja annak, ha a fiatalok először kimutatták azt, hogy összetartoznak. Ezt a Hogy volt!-ot mindig magyarul mondták. Ez volt a legelső magyar szó Hajóson. A II. világháború előtt a hajósiak nem beszéltek magyarul, de ezt mindig így mondták. A fonókban is fizetni kellett, ha azt mondták: Hogy volt! A zenészek így egy kis pluszpénzhez jutottak. A kocsmában többnyire keringőt, azaz valcert (Walzr) vagy polkát táncoltak, de az utolsó tánc mindig egy magyar csárdás volt. Ekkor az udvarló azt a lányt kérte fel, akinek titokban már udvarolt, még akkor is, ha egyébként egész este nem táncolt vele. És akkor így tudták meg az emberek, hogy ki kinek udvarol. A bálból vagy a fonóból való hazakísérés éppen meg volt engedve, de akit nem szíveltek, az nem ment egészen a házig. Tudtuk, hogy hol lehet megállni, hogy 12 A magyar Isten veled!-nek megfelelő köszönési forma nincs a hajósi sváb nyelvben. Hanem: Blaib au gsand! 'Maradj egészséges!' vagy: Schlaf au gsand! - 'Aludj egészségesen!'. Ez utóbbi felel meg a Jó éj szakát !-nak.
