Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

174 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária latára valamilyen magot varrt bele a szoknyájába, de nem volt szabad senkinek megmondania. Az elbeszélő szerint a cigányasszony a szülők tudta nélkül járt náluk. De a leány beteg lett, azt mondták, hogy boszorkány van rajta. Végül elvitték Jánoshalmára a boszorkánymesterhez, aki azt mondta neki, hogy sürgősen vegye ki a szoknyájából, amit a cigányasszony adott neki - majd ezután nem sokára megszűnt minden [baj]. A fiatalok találkozásának hétköznapi és ünnepi alkalmai A fiatalok ismerkedésének, találkozásának fő színtere a fonyó és a kocsmai bálok voltak. Az egy fonóba járó fiatalok társaságát bandának (Kanklstuba /Banda)

1 nevezték. A fonóház sok esetben egy özvegyasszony vagy egy szegény házaspár háza volt, nekik egy kis bevételt is jelentett a fonózás. Más esetben a rokonokhoz nagynénikhez, unokatestvérekhez -jártak. Télen minden este volt fonó, a lányok vittek oda maguknak kisebb kötni vagy varrni valót. De legtöbb esetben a fiatalok fonójában nem volt tényleges munka. Azonban a szülők otthon szigorúan megkövetelték a lányoktól a fonást vagy a harisnyakötést, ott el kellett végezni a munkát. A fiatalok fonója mellett különálló volt az asszonyfonó, ahol a munkát az asszonyok végezték. A fiatalok énekeltek, táncoltak, beszélgettek, a férfiak pedig kártyáztak a fonókban. Mikor a legények már sokallták a kötést vagy a varrást, akkor mindig kihúzták a lányok kezéből a tűket, hogy hagyják abba a munkát. Azután kártyáztak, énekeltek. Minden fonónak volt egy zenésze, és szombat-vasárnap este, ha jó kedvük volt, táncoltak is a fiatalok. A legények bort is vittek: az egyik héten az egyik volt a soros, utána a másik. A banda akkor bomlott fel, ha már a fiatalok férjhez mentek. Ha felbomlott egy banda, mert férjhez mentek a lányok, megnősültek a legények, akkor a megmaradt fiatalok összeálltak új bandába. Ennek a neve zemmagstellta Banda, azaz 'összeállított banda'. Ez két vagy akár három felbomlott banda megmaradt fiataljaiból állt össze. Ha már volt 9-10 lány és ugyanennyi fiú, az már fonós banda volt. Először mindig a gazdagok estek ki a bandából - sie haud nausghaired -, azaz 'kiházadodtak' a bandából. A szegények mindig maradtak: die Armi seand ewa blieb a. Minden nagyobb utcában 2-3 fonós banda volt a faluban. A házas férfiak külön bandát alkottak, s az asszonyok külön voltak. De a fiatalok, a leányok és a legények mindig együtt voltak. Lány-legény fonó nem minden utcában volt, nem minden utcában jött össze a fiatalokból a banda. Ilyenkor 3-4 utcából jöttek össze a fiatalok ahhoz, hogy egy legalább 15-16 személyes bandát kitegyen. A Faluban és a Szigetben is 4-4 fonó volt a fiataloknak a II. világháború előtti időkben. De ahol 7 Többes szám: Kanklstubana / Bandana.