Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

V. Sági Norberta: Könyvből gazdálkodni – Félévszázad törekvései a gazdálkodás fejlesztésére (Kecskemét, 1870–1930)

148 V. Sági Norberta A diagramon látható, hogy a gazdálkodó réteg érdeklődése az iskolatípus iránt meglehetősen visszafogott volt. Nemcsak hogy a tanulók többsége nem az ő gyerekeik közül került ki, hanem általában kisebbségben is voltak. Ennek oka egyrészt az volt, hogy az iskolatípust nem ismerték a környékben (a létszámbeli felemelkedések némi reklámtevékenységnek voltak köszönhetők), másrészt pedig az, hogy hasznosságát nem ismerték el, gazdasága ugyanis nem működött olyan jól, hogy az a környékbeli gazdákat elkápráztathatta volna. Néhány modern eszköztől eltekintve nem volt mivel dicsekedniük a látogatók előtt, hiszen a terméseredményeik nem voltak jók, az újabb növényfajták, kísérleti eredmények pedig nem keltettek érdeklődést gazdakörökben. S hozzá kell tennünk azt is, hogy ezekben az évtizedekben a közvélemény nem volt még „hozzászokva" ahhoz, hogy valamit a hagyományostól eltérően is lehetne jól vagy jobban csinálni. A földművelő, gazdálkodó réteg ragaszkodott hagyományaihoz. Az iskolában folyó gazdasági ismeretek oktatását lenézte, az új ismereteket, újításokat becsmérelte. Nyilván egy gazda sem engedte, hogy az iskolából hazatérő fia „kioktassa". Az iskolai keretek között, a tanulókon vagyis a következő generáción - keresztül megvalósítandó mezőgazdasági fejlesztések ekkortájt persze nem csak Kecskeméten, hanem országszerte is kevés eredménnyel jártak. A gazdasági szakoktatásra specializálódott iskolát 194 holdnyi területével együtt az utolsó, nyűglődéssel teli évek után végül 1895-ben az állam átvette a vá-