Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
Nyelvrendi perlekedések 123 Az „eltévelyedett" sokacok visszatérítési folyamatának útjai Pénzsegély A katolikus egyházba történő visszatérítő akció egyik útját a különféle címen kiosztott készpénzes segélyezések jelentették. Nézzünk erre néhány esetet. Deszecsár Matia szántovai másodbíró a sokacok tömeges aposztáziája idején vezér szerepet játszott az ortodoxia érdekében. 112 Az aposztatált sokacok görögkeleti egyházba való áttérése napján (1899. március 12.) Deszecsár 50-60 forintot költött a saját zsebéből a skizmatikusok megvendegelésére. Azzal a reménnyel tette mindezt, hogy az ünnepség lezajlása után ezt az összeget majd kifizeti neki az ortodox egyház. Időközben az említett személy hajlandó lett volna visszatérni a katolikus egyház kebelébe azzal a feltétellel, ha az érsek elvesztett 50 forintját megtéríti. Az érsek annak reményében, hogy a vezéregyéniség visszatérése után további elszakadtak követik példáját, Deszecsárnak megküldte a szóban forgó összeget. Balatinacz Marin három gyermekes napszámos 1899 telén beteg volt, és a görögkeleti lelkész 4 forint 60 krajcár pénzösszeggel támogatta azzal a kikötéssel, hogy sem ő, sem felesége nem tér vissza a katolikus egyházba. A család a következő tavaszon a plébánosnak elpanaszolta, hogy már visszatérne, ha ezt az összeget az érsek megadná nekik. Azért, hogy egy újabb család szakíthasson végképp a skizmával, a katolikus egyháztól megkapták a kért összeget. Deszecsárhoz hasonló vezér szerepet töltött be az áttérés idején Csátits István is. Az említett személy egyike volt azoknak, akik a szántovaiak ünnepélyes aposztáziája alkalmával a skizmatikusok megvendegelésére több mint 40 forintot költött. 113 Ezt a „megrögzött főfő kolompost" Ódry káplánnak egy évig tartó nehéz küzdelem után sikerült rábírnia, hogy térjen vissza a katolikus vallásra. Csátits István és vele együtt neje, leánya, veje és egyik szomszédja feleségestől 1900. május 19-én első ízben bejelentették visszatérési szándékukat a görögkeleti lelkésznél. Hitsorsosai érthető ingerültséggel fogadták egyik oszlopos társuk hűtlen és legkevésbé remélt elpártolását, olyannyira, hogy ő a tőlük való félelméből házát, méhesét, nádkészletét kénytelen volt biztosítani, ezzel is újabb költségeket okozván magának. Ódry Lajos több alkalommal tárgyalt vele a visszatérésről, míg végül 200 korona kárpótlást ígért neki, amennyiben hátat fordít a skizmának. Előfordult, hogy a plébános saját pénzéből adott kölcsön a szegényebb, segélyre rászoruló híveknek. A pap és a káplán 1900 tavaszi jelentésében olvashatjuk: „Mert az elmúlt télen különösen sajnálatosan tapasztaltuk, mily elijesztő módon szenvedtek egyesek a szegénység miatt, valósággal a szó szoros értelmében 112 KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1899/5737. 113 KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1900/2731. Ódry káplán 1900. május 23-án írott levele az érseknek.
