Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
122 Kothencz Kelemen szántovai görög keleti lelkészt nemcsak hogy senki fel nem szólította, hanem az elhunytnak legközelebbi hozzátartozói ezt neki egyenesen megtiltották. A temetésen semmi rendzavarás nem volt. A stólát a katolikus paptól az ortodox pópa később sem követelte. Az érsek a halálos ágyukon megtértek temetésekor követendő eljárást már egy korábbi levelében megírta a szántovai papnak: „Mihelyt a haláleset beállott, Nt. Uraságod azonnal értesítse az illetékes szerb lelkészt, hogy az elhunytat halálos ágyán N. N. és N. N. tanuk jelenlétében a katholikus egyház kebelébe felvette, és hogy az ugyanazon tanuk jelenlétében azon kívánságát fejezte ki, mikép a kath. egyház szertartásai szerint akar eltemettetni. Jelentse ki azután Nt. Uraságod, hogy az elhunytnak ezen utolsó kívánságához képest őt a katholikus szertartás szerint szándékozik eltemetni, kész azonban a stóladíjat a szerb papnak átengedni, ha ő ezt kívánja. Ha a szerb pap beegyezik, vagy semmit sem válaszol, akkor végezze Nt. Uraságod a temetést a kath. egyház szertartásai szerint. Ha azonban ez ellen tiltakoznék vagy esetleg személyesen megjelennék a halottas háznál és a temetés jogát magának követelné, akkor botrányos jelenetek elkerülése végett Nt. Uraságod passiv magatartást kövessen, vagyis egyházi öltönyök és jelvények használata nélkül csatlakozzék a halottas menethez és miután a szerb pap a temetőben elvégezte dolgát és a sírtól eltávozott, Nt. Uraságod imádkozzék az ott maradt rokonokkal egy Miatyánkot és egy Üdvözlégy Máriát a megholtnak lelki üdveért. Ha azonban botránytól lehetne tartani, akkor ezen imádság is elmaradhat. Magától értetik, hogy az ily módon eltemetett halottért gyászmisét tartani szabad. Az ilyen elhunytnak anyakönyvezése oly módon végzendő, hogy a „Nomen Sepelientis " [az eltemetett személy neve] rovata üresen marad, a jegyzet rovatába pedig ezen vagy hasonló észrevétel írandó be: »Quum defunctus in articulo mortis demum de schismate graeco, ad quod defecerit, ad f idem catholicam reversus sit, sacerdos schismaticus legibus civilibus iusistens jus sepulturae sibi vindicavit, eamque ritu schismatico peregit.«" A forrásból kitűnik, hogy az érsek igyekezett minden nyílt összeütközést kerülni. A fent említett határozat meghozatalával pedig további személyek visszatérését akarta elősegíteni. '" KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1899/2853. Az eltemetett személy nevének rovatába az érseki utasítás szerint magyar fordításban - efféle bejegyzések kerülhettek: „Jóllehet az elhunyt a halál közeledtével a szakadár görög hitről, amelyet elhagyott, a katolikus hitre tért, a szakadár pap a világi törvényekre hivatkozva a temetés jogát magának ítélte, és azt a szakadár szertartás szerint el is végezte."
