Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
Nyelvrendi perlekedések 107 Bátori János plébános 1896. december 17-én megküldte az istentiszteleti nyelvrend ügyének rendezése tárgyában készített tervezetét. 46 A levél végén elpanaszolta, hogy a „vesztes" sokacok nem tudnak megnyugodni, titokban gyülekeznek a malomban és egyéb helyeken. Tüntetnek, fenyegetőznek, „Vér lesz" kiabálják. Előfordult, hogy a hangoskodók lecsendesítésére a zsandároknak kellett közbelépniük a „gyűlhelyeken". A forrongó hangulat miatt az egyházi szolgáltatásoknak egyik fél sem tett eleget. A magyarok kijelentették, hogy addig nem fizetnek párbért, míg kérésük teljesítve nem lesz. A sokacok pedig dühükben nem fizettek, azon félelmük miatt, hogy a magyarok követelése elégtételt nyer. Az érsek az istentiszteleti nyelvrendre vonatkozó, 1896. december 24-én alkotott határozatot megküldte Bátori János plébánosnak Szántovára. 47 A botrányos jelenetek elkerülése érdekében azt tanácsolta, hogy a szabályzatot a pap ne a templomban, a szószékről vagy az oltártól hirdesse ki, hanem annak másolatát és sokac fordítását a templom ajtajára, illetve falára függessze ki. Császka György érsek egyben kérte a papot arra is, hogy az iromány erőszakos letépése vagy bemocskolása esetén a politikai hatóságot kérje fel a szükséges intézkedések megtételére. A plakát kiragasztását követően fölöttébb elmérgesedett a helyzet. A sokacok a szántovai plébánosra nagyon ráijeszthettek, mert 1896. december 29-én kelt levelében krimibe illő jelenetről számolt be a kalocsai érseknek. Idézzünk fel néhány sort a levélből: „ F. hó 28 м borzasztó napom volt. Élet-halál veszélyei közt voltam. A sokacok megrohanták házamat. Épen irodámban dolgoztam. Dorongokkal, lármával jöttek rám. Követelték az összes irattárt, hogy kikeressék azon okmányt, mely bizonyítaná, hogy a szántovai templomot a sokaczok építették. - Fölszólítottak: „ rögtön üljön le, és írjon Érsek Úr О Excellentiájának, hogy hagyja meg úgy, amint volt, mert »tűz«, »vér« lesz. - Tényleg azért jöttek, hogy kivégezzenek. Megígérték, ha nem marad úgy, amint van, ha 100. zsandár őriz, mégis agyonütnek. Verekednek, gyűléseznek folyton. Valóságos ostrom állapot. Kegyelmes Uram! Miután a szegény sokacz nép úgyis kevesbedik, pusztul: nagyon óhajtanám, ha a feles isteni tisztelet pár évig még elhalasztatnék. Mert már a szegényebb része jelentette magát, hogy hitéből kitér. A magyarok lennének türelemmel míg erre kedvezőbb idő lesz. Borzasztó a helyzetem. Enni, aludni nem bírok. Soha sem tudom, mikor lőnek le.A legmélyebb alázattal kérem Kegyelmes Uramat, kegyeskednék az isteni tiszteletet úgy hagyni, mint volt eddig. A magyarok is meg vannak ijjedve, ők sem hitték, hogy a lázadás ily élessé fejlődik, máskép talán ők is megnyugodtak volna az eddigi jogaik mellett. " KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1896/5291/302. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1896/5291. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1896/5385.
