Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Balázs János–Bölkei Zoltán–V. Székely György: A Nyárlőrinc-Hangár utcai széria embertani feldolgozásának eredményei
58 Balázs János - Bölkei Zoltán - V. Székely György száma 17 és 45 között mozgott. A falu hódoltságkori életéről keveset tudunk, de a szórványos XVI-XVII. századi adatokból úgy tűnik, hogy a reformációra áttért népesség élete a hadjáratok közötti évtizedekben viszonylag békésen folyt. A település az 1660-as években fokozatosan elnéptelenedett és vált ezután a környékbeliek által használt pusztává. A középkori templom építéstörténeti vázlata A falu első templomát még valószínűleg az Árpád-kor végén emelték, a XIIIXIV. század fordulóján már állott. Döngölt agy agalapozásra téglából épített falú, félköríves szentélyű, kisméretű templom volt. Ezt az első templomot a XIV-XV. század fordulóján átépítették és kibővítették. Ennek során a megnagyobbított templomhajóhoz hozzáigazították a korábbi templom újraépített félköríves szentélyét. Az új, gótikus templom belső hossza 13 m, szélessége 6,4 m volt. A templomhajó falát a sarkoknál és a diadalív vonalában kívülről támpillérekkel erősítették meg. A templom bejárata a déli oldalon lehetett. A hajó nyugati végében megtalált két hengeres pillér egykor a tornyot és a karzatot tartotta. A karzatfeljáró nyoma a délnyugati sarokban maradt meg. A gótikus templom szentélyének északi feléhez a XV. században vagy a XVI. század elején négyszögletes sekrestyét építettek. A templom belső terét egykor féloszlopok tagolták és színes falfestés díszítette. A templomot kőből épített kerítőfal vette körül, ez a terület egyben a falu temetője, az itt élők végső nyughelye volt. A templom pusztulása a XVII. század végén indult meg, romjai a XIX. század végéig álltak. A XIX. században több rajz készült a romokról. 7 A templom és temető területén folytatott régészeti feltárás rövid összefoglalása A templom helyén 1982 és 1992 között folyt régészeti kutatás. 8 Ennek során történt meg a templom alapfalainak kibontása, építési periódusainak megállapítása és a temető 541 sírjának feltárása. A megtalált sírok leletei alapján a temetőt főleg a XIV-XVII. században használták, de szórványos temetkezések a XIX. század közepéig előfordultak. A sírokból viszonylag gazdag késő középkori leletanyag került elő, főként ékszerek, ruhadíszek, viseleti tárgyak. Annak ellenére, hogy az első templomot - alapozási technikája és alaprajza alapján - még az Árpád-korban építették, a temető feltárása során egyetlen, biztosan az Árpád-korra keltezhető sír vagy szórványlelet sem került elő. A temető használatba vételének ideje megegyezhet a templom építési idejével, de sem ezt, 6 KÁLDY-NAGY Gyula 1970. 162. 7 KUBINYI Ferenc - VAHOT Imre 1853. 124.; Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Tervtár: 16082 (Molnár Pál rajza, 1870) 8 A Régészeti Füzetekben megjelent ásatási jelentéseken kívül a feltárás első éveinek eredményeiről összeállított rövid beszámoló V. SZÉKELY György 1987. 81-85.
