Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Kepéné Bihar Mária: „Európa kitsinyben ...” – A Bács-Kiskun megyében élő nemzetiségekhez kötődő paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből

„Európa kitsinyben..." 369 bia-Montenegróban is. Emellett természetesen számos iskolában, óvodásban, így például Hajóson, Katymáron, Császártöltésen is a tanárok, óvónők kisebb koreográfiákat tanítanak be a különböző ünnepekre. A néprajzi kiállítások részeként megjelenő gyermekfigurák, viseletek, játéktárgyak bemutatása mindig nagy érdeklődésre tartanak számot. Megyénkben ennek egy különlegesen szép és magas szakmai színvonalon kidolgozott példáját adja a Baja környéki néprajzi csoportok életét bemutató állandó kiállítása a bajai Türr István Múzeumnak.

48 A kiállítás rendezője P. Szojka Emese különleges szerepet szánt az egyes enteriőrökben a nemzetiségek, népcsoportok népi kultúráján belül a gyermekélet bemutatásának is. A rendezésének ezen irányú szakmai tanúságait írott formában is összefoglalta a későbbiekben.

49 A bukovinai székelyekhez kapcsolódó vitrinben a fiatal édesanya például kezében tartja búbácskáját, s a keresztelőre indulnak kísérőjével. A kiállítást a különböző életkori csoportok megjelenítése hitelesebbé, a látogatók számára emberközelivé teszi. A tájházak is igen fontos szerepet tudnak vállalni a gyermek világának bemutatásában. A különlegesen gazdag anyagot találhatunk a Dr. Mádics Mihály által létrehozott Csávolyi Falumúzeumban, amely párhuzamosan egymás mellett mutatja be a településen élő magyar, német és bunyevác etnikai csoport kultúráját. Már az első, a helytörténet legfontosabb momentumait bemutató teremben találunk helyi készítésű gyermekjátékokat, de a harmadik helység, ami egy szobabelsőt tár elénk tartalmaz bölcsőt, állókát, gyermekbútorokat is. Külön iskolatörténeti teremmel is rendelkezik a gyűjtemény.

50 A kiskőrösi szlovák tájházban és a bácsalmási helytörténeti gyűjteményben is külön vitrin állít emléket az egykor volt gyermekéletnek. A hajósi Heimatsmuseum-ban is folynak az előkészületek a gyermekek életét bemutató összesítés mellett egy játékokat is bemutató vitrin elkészítésére, a helyi óvoda segített a tárgyak elkészítésében a tájházról gondoskodóknak. Munkám megkezdésekor való előfeltevésemet, miszerint a magyar gyermekélettel és gyermekjátékkal foglalkozó néprajzkutatás egyik legnagyobb adóssága a nemzetiségek játékkultúrájával való foglalkozás, későbbi vizsgálataim is igazolták. A nemzetiségi néprajzi kutatás elég nehéz, mivel a kutatónak nyelvi nehézségeket kell leküzdenie. Nem elég, hogy az adott közösség irodalmi nyelvét ismeri, de a dialektust is értenie kell, ami a közösségből való származás vagy egy elkötelezett helybéli segítő nélkül szinte lehetetlen. Bár a nemzetiségi közösségek minden tagja tökéletesen beszéli a magyar nyelvet is, mégis hiteles, a nemzetiségi játékkutatás szempontjából egyedül elfogadható megszólaltatási módjuk a helyi dialektus lehet, így a néprajztudomány szempontjából nagyon fontos és megkerülhetetlen, hogy a helyi néprajzi gyűjtök munkáját megismerje, támogassa és egybegyűjtse, minél többek számára hozzáférhetővé tegye. Rengeteg apró, elszórt adatot találhatunk a Vezetői: Kószóné Petrekanics Valéria és Zekéné Konkoly Zsuzsanna. P. SZOJKA Emese 1990. P. SZOJKA Emese 1995. 109-124. MÁDICS Mihály 1994.