Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

302 Székelyné Körösi Ilona kettő, akit fogott a szántó embör, akkor volt az ekének ekefej, az ekefejön csúszó, az ekefejön kormányzó azután meg volt néki ekevas. Ebbül állt az eke. És akkor elöl pedig, a rúd elejin szintén volt néki ilyen kétágú rész, amire rátötték a jármot. A járomnak volt járomfej, meg alfa, bélfa, a két végin még járomszög. ... A lónak nem volt borozda ottan és a szélin, onnan a ló elmönt volna jobbra-balra, elfordult volna, tehát lóvezető kellett. Vagy férfi, vagy gyerök, mikor ki adódott, de nő egyáltalán nem. Vetőgépet akkor kezdtek használni, mikor már én gazda lőttem. És azelőtt már régön volt vetőgép. Úgyhogy én mint gyerök a tanyára kimöhettem, kivittek édösapámék, mint gyerököket, hárman is voltunk. De mink csak hallásbul tudtuk, hogy zsákbul is vetöttek. Láttuk is, valami keveset, de már vetőgép volt. Tehát akkor mikor még elkezdődött az hogy mi gyerökök is gyalultunk répát, mert répagyalu volt, de az nehéz volt, mindenhogy, meg hamar elvágtuk a kezünket, és édösapám azt mondta hogy vösz egy répavágó gépet. Tehát gép volt a neve, ez nagyon eszömbe van, és csodálkoztunk, hogy ugyan milyen az. Akkor aztán lereszeltük volna az összes répát, akkor annyira kedveltük azt a formát. És akkor aztán mondta édösapám, hogy vösz morzsológépet. Hát akkor aztán azt mögint mink gyerökök nem tudtuk elképzelni, morzsológép, hát, hát. ... Mert kukoricamorzsoló székön morzsoltunk. A morzsológép pedig csupa vas, két széle volt, csupa vasbul, öntöttvasbul állt, vagy deszka és jó faanyag alja, úgyhogy erősek voltak, nem mozgott, jó súlya volt, hogy a morzsolás ugye nem mozdította félre. Tehát ez aztán kiváló, nagyon jó volt, a leghögyin, a végin hagyott egy keveset, azt úgy neveztük hogy no most már üljünk le aztán csutkázzunk. És akkor ez szintén nagyon bevált. És még arra emlékszöm, hogy vetőgépet is vött az édösapám, mert ami vetőgépünk volt, az még akkor olyan... olyan egyszerűbb volt. Akkor azután már az a 18 soros az már kiváló és szabályozni lehetőit mindön maghoz, még a köleshöz is, kölest is tudtunk vele vetni, azután az árpát, ez a legnagyobb, búza azután meg a rozs... Télön kinn a tanyán a mezőgazdasági munkában legtöbbször trágyamunkák voltak, trágyahordás, trágyaterigetés. Ez nagyon passzolt télön, akár volt hó, akár szánkóval hordtuk, ha nem volt hó, akkor kocsival. Egyébként kukoricamorzsolás, tollfosztás, adódott mindig valami, úgy hogy nem unatkoztunk, mindig volt munka, mindig volt dolog. Étkezés, sertésvágás Köncsögön sertésünk nem volt. Csak esetleg nyáron, késő nyárig. Meg vettünk választott bárányokat, már nem szoptak, és akkor azzal meg a heverő sertéssel - ezek nem voltak anyadisznók - ezek ősszel mentek befogásra, télire meghizlaltuk, ezeket a bárányokat meg ledaraboltuk, már csépléskor is vágtuk, hát az erőssit, később a szüretökre, meg még télön, amíg sertést nem vágtunk. Ezöket majd