Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében
Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 285 június 10-e táján kaszáltuk le a füvet, vagyis kaszáltattuk, belekerült 10 napba, vagy inkább két hétbe, és akkor utána már aratott az illető, rozsokat. Le voltunk szerződve az aratómunkással, 5-6 pár aratómunkásunk volt, az egyik tanyán is, a másikon szintén, na most az az 5-6 embör kaszálta le a füvet. Az aratók kaszálták le, de ők már alig értek rá szénát összerakni, mert ők már mentek aratni. Már ugye júniusban befejeztük a fűkaszálást és aztán már arattunk. Úgyhogy már Pétör-Pálra - 29-e - be is fejeztük az aratást legtöbbször. Mink aztán összeszödtük magunkat, férfiak, kisebb-nagyobb nőféleségök, akik fölgyújtottuk aztán a szénát, petröncékbe. Kaszálás után még megforgattuk, hogy ne csak az egyik oldalán száradjon, mert vastag volt, akkor azt háromágú favillával megforgattuk egyszer, a másik oldalára, hogy hamarabb száradjon. Mondjuk egy-két nap száradt, aztán már össze lehetött gyűjteni, mert féltöttük az esőtül. Azért iparkodtunk vele. Petrencébe nem sokáig volt, de aztán boglyába, vontatóba hosszabb ideig, és mikor ráértek az aratók, akkor raktuk össze kazalba. A petröncét pedig összehordtuk petröncerúddal, egy helyre 10-15 petröncét, abbul lőttek a szénaboglyák, ilyen nekünk volt például Köncsögön 20-25, ilyen vontató. Nem köllött nekünk a szénát kocsira rakni, mert volt nekünk vontatólánc, egy erős lánc, azzal körülvettük és 4 ökör vagy 3 ló behúzta oda, ahol összeraktuk kazalba. Remekül nézött ki. Én csináltam a kazlakat, sőt voltak olyan embörök, akik mondták hogy az ifiúrnak milyen szép asztagj ai vannak, vagy kazaljai. Mind a kettőnek mondták. És akkor olyan ám az, mint amelyik csinos hölgynek szép a frizurája, hogy még itt igazít, még emitt, hát ez voltam én a szénán. Ezöket a vontatókat összehúztuk, nem köllött kocsira rakni, szekérre rakni, munka is meg idő is. Egy embör elég volt a vontatóhoz, a szénához, a lánchoz, a másik embör pedig az igához, vagy az ökörhöz. Az ökör jobb volt, mint a ló. Két embör volt ez, és akkor möntek vissza, az ökör húzta a láncot vissza a rétre, és húzta be a másik vontatót, meg a harmadikat. Mikor már elmúltak a harmatok reggel, nem volt csaholy, akkor már nagyon könnyen csúsztak ezök. A második, a harmadik meg a tizedik már azon a nyomon könnyen mönt. Akkor jött a kazal rakása. Hát ugye már tudtuk, hogy hány vontató, tudtunk méretöt, olyan keskenyebb fenék, hát lehetött az olyan 4 méter és körülbelül 10 méter hosszú. És bent volt a tanyánál, magossabban, és olyan helyön, enyhelyön, hogy a szél ne dűtse el. Ezt szépen rakosgattuk, mindig voltak olyan embörök, akik már a szélire rakták, olyan szépen ügyesen, és azt gázolni is köllött, hármannégyen voltunk a kazalon. Akkor mikor már ez fölmönt olyan magasra, hogy a kocsirul, ahonnan hányták föl a favillával, már nem érték el akkor köllött állást csinálni, az állásba volt egy embör, az állás két cüvek volt, beleszúrva a szénába. Az állásból már elérte a kazal tetejét is. ... Énneköm tetszött az a kazalrakás, az olyan szép, mint ..., mint a kézimunka. Neköm az tetszött, neköm nem muszáj lőtt volna azt csinálni, volt embör aki csinálta, de én szerettem csinálni. És csinossan, takarossan, szépen, jól néztek ki. ... Megvártuk hogy ülepödjön egy- két hétig, de a
