Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 277 voltak a főtermények, és másodvetések is voltak, amik szintén jól megteremtek, egyszer jobban, mint máskor. Ott nem tartottunk tyúkot. Sertése volt mindnyájának. A sertésbül is adott minden ellésbül egy malacot. A saját sertésnek mink viseltük gondját, annak volt egy kanásza, egy gyerek, aki már nem járt iskolába, de még nem volt katona. Ökrök, lovak a kis tanyákon nem voltak, csak ott teleltek. Katalinkor mentek és Szentgyörgyig teleltették. Akkor mentek ki Köncsögre. Köncsög az 300 hold volt, és azon két tanya, de az egyik tanya az egész olyan major volt, ott volt 24 ökörre való istálló, kötröc, mellette pedig 8-10 lóra, az lepadlásolt volt, az a 24 ökörre való rész az pedig pallásolatlan volt. A jászol az úgy állt, hogy volt két kettős ajtó, egymással szembe, utána egy kijáró vagy kifutó. Mikor eleresztötte, akkor mehetött a kifutóba, de ott észrevötte, hogy ottan nincs szabadság, csak egy darabig. ... Na most ezen az ajtón járt ki a kútra inni, vagy mikor az ökröt befogták vagy kifogták. És akkor a jászol, az ökröké, ilyenformán volt: középen, 6-6 ökör fejjel össze. És ott az ember elmönt a faránál, egyik oldalon is, másik oldalon is, tisztántartotta. A másik oldalon már farral össze. És itt volt egy kötröc, a takarmánynak. Ott kevertük a takarmányt, kívülről, az udvarról hánytuk be, padlásajtón. Nem volt az udvarra ajtaja, de pallásolatlan volt. A 8 lóra való istállóban a jászol a falnál, sarkon a kijárat, a ló faránál. A lónak nem volt kifutó. A marhakifutóba esetleg betötték, ha nem volt benne marha. A lovak, mikor dolgoztak kora tavasztól késő őszig, akkor jobb takarmányt, sőt pácot vagy abrakot kaptak, majd amikor telelt - Dömötör-nap, október 26-a után - akkor kaptak aztán gyöngébb takarmányt: árpaszalma, tavaszárpaszalma, kukuricaszár, zabszalma. És volt, amikor olyan soványak voltak, kevertünk közé szénát is, ízösítötte, ezt nagyon szerette az állat. És mikor dolgoztak, akkor abrakot kaptak, és az abrak volt zab vagy szemestakarmány, daraféleség, árpával és kukuricával. És az befogta a pelyvát, megízesítötte, megpuhította, mert úgy csináltuk mindég, ahogy most délben kiürült a pácoló, csináltuk az estére valót. Este mikor kiürült a pácoló, akkor csináltuk mindjárt és az reggelig állt. Voltak sertésök, azokbul 20-25 hizlaldába fogva, télön-nyáron, aztán voltak anyakocák, azokat meg fialtattuk kétszer egy évbe. Már március-áprilisban és akkor még késő ősszel, október- novemberben. Úgyhogy mire már igazi tél lőtt, a decembert meg a januárt neveztük annak, már akkor a malacok 5-6 hetesek voltak, amelyik már szaladgált, játszott egymással, már akkor nem féltöttük a hidegtől. Nagyon hamar himlősek lőttek, ha megfáztak. Tehát nagyon vigyáztunk, becsuktuk őket a belső helyiségbe, ott gudricák voltak, nem együtt voltak ezök az anyák, mindön anya a malacával külön, és ha oda bemöntünk ugye, akkor előbb az egyik anyát engedtük ki, persze kiszaladgált a kismalacokkal együtt, azt mögötettük, aztán úgy a másikat, melyik mekkora volt, milyen idős volt, 3-4 éves; a másik meg csak 1 éves, azok többet kaptak, vagy amelyiknek több malaca volt. Legtöbb malac 7-8 volt, ezt már mink is sokallottuk, azt szerettük, ha 5 vagy 6 malac volt. Szob-