Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Bereznai Zsuzsanna: A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai (XIX–XXI. század)

232 Bereznai Zsuzsanna elsőt. Ezt követi tejbe főtt kása száraz szilva martalékkal. Ekkor megjelen a ' két vőfély; 51 az egyik palaczk borral a kezében, a' másik pedig villára szúrt fatány errai, mellyen egy pohár vagyon. Megtöltetik a ' pohár, és a ' vendégek rendre kénytelenittetnek belőle tust inni. Minden ivó tartozik a' megivott pohár bort jól megfizetni tehetsége szerint, és ezen pénz a menyasszonynak jut nyoszolára. Ez után megjelen a ' szakácsné kásája áráért, őt pedig követi a ' mosogató asszony egy fényesre kisikált vaskanállal fáradsága dijját kunyorálva. Még itt sincs vége a' fizetésnek, mert a ' barna képű egyptusi ivadék is várja czinogása jutalmát, és addig fújja rekedt kürt hangú rozsdás trombitáját, míg könyürületességből czimbalma megtelvén hangját nem veszti. Ezzel vége az ebédnek... Az 1834-ben kelt tudósítás érdekes adalékot tartalmaz a levesek újkori elterjedéséről. Gyakori jelenség volt az, hogy az új keletű, az úri konyháról a parasztság asztalára került ételek először a lakodalomban mint legfőbb ünnepi alkalommal jelentek meg. Egy 1830-as alsó-ausztriai feljegyzésben olvashatjuk, hogy ünnepnapokon ugyancsak marhahúslevest tálaltak fel. A húslevesbe pedig széttördelt kenyereket, lepényeket tördeltek bele, s ezekre a széttördelt lepény- és kenyérdarabkákra tették a húst. A kásaszerű levesek divatjával szemben a sűrítmény nélküli levesek a francia főúri konyha kezdeményezései.

58 A nádudvari sváb lakodalomban szereplő kásaszerű marhahúsleves még a középkori-kora újkori táplálkozási hagyományhoz kapcsolódik. A hatodik fogásként megjelent tyúkhúsleves rizskásával is kásaszerű leves még, de ebben az időben a rizs még az ünnepi étkezés része volt - újonnan került az európai népek asztalára, rangjelző ételnek minősült. A későbbi lakodalmakban egyértelműen a tyúkhúsleves volt a rangos, ünnepi étel. A XX. század első felében a lakodalmi ebéd első fogása a tyúkhúsleves (Hinksuppe, Hinklisuppe) volt apró kockatésztával vagy rizsával. A csigatésztát a svábok nem ismerték. A második fogás a leveshús volt paradicsommártással (Paradaissoß) vagy fokhagymamártással (Knoblausoß). Nádudvaron a tejbemártást (Millmuas) tipikus hajósi ételnek tartják, de előfordult, hogy a nádudvari lakodalomban is feltálalták a leveshús mellé. A harmadik fogás a pörkölt (Paprikasch) volt kenyérrel, savanyú uborkával. A negyedik fogásként különféle sülteket (Bratl) - sertéspecsenye, liba- és kacsapecsenye - tálaltak fel savanyú uborkával vagy céklával. De adhattak a sültekhez fasírtot (Faschirt) is vagy sült kolbászt (Bratwurschf). Az ötödik fogás a köleskása (Herschaprei), melyet tejben főztek ki, s nagy tálakban fahéjas cukorral megszórva kínáltak. Főtt aszalékot, azaz főtt aszalt gyümölcsöt adtak hozzá. Egyes helyeken az 1940-es években már nem volt köleskása, mert a fiatalok nem szerették, és dobálták vele egymást. Nem volt vőfély, csak a külső szemlélő vélte annak - a két keresztapáról van szó. BEREZNAI Zsuzsanna 2004. 296-300.