Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Bárth Dániel: Statuta Generalia (1738) – Vallásosság és mindennapi élet Patachich Gábor kalocsai érsek általános rendelkezéseinek tükrében
Statuta Generalia (1738) 151 lai oktatása, a paplak karbantartása és a plébániai földek kezelése tekintetében fogalmazott meg elvárásokat. A leányegyházak vasár- és ünnepnapokon esedékes processzióival kapcsolatban megjegyezték, hogy jó lenne, ha nem fecsegve, lármázva vagy erkölcstelen dalokat zengedezve érkeznének a plébániatemplomhoz, hanem ájtatos énekeket énekelve, mint akik valóban misére és nem kocsmába tartanak. A Statuta Generalia záró fejezetei a plébánosokra, illetve a plébániák egy részét vezető, leginkább a ferencesek köréből kikerülő adminisztrátorokra, azaz helyettes plébánosokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ezek közül figyelemre méltóak a hitoktatásra, hitelemzésre és ájtatossági gyakorlatokra irányuló utasítások. 56 A szabályozás a plébános és a helységek nem katolikusok lakosainak viszonyára is kitért, 57 különösen a prédikációk polemizálástól való mentessége és az áttérítés szolidabb eszközei vonatkozásában. 58 A hívek közül 24 forintos büntetés terhe alatt vétett az, aki katolikus létére nem katolikushoz adta szolgálatba gyermekét. Általában a fiatalok erkölcseinek védelmét célozta az a rendelkezés, miszerint a papok igyekezzenek megakadályozni, hogy a szülők a különösen nyáron gyakori utcai körtáncok alkalmával a legények és a leányok összevegyülését engedélyezzék. 59 A tilalmat megszegő szülőknek minden adódó alkalommal 7 krajcár büntetést kellett fizetni. A plébánosoknak az anyákat arra kellett figyelmeztetni, hogy - egy ágyban aludva kisgyermekükkel - nehogy összenyomják azokat. 60 Isten helyi szolgáinak számon kellett tartani a súlyos bűnben leledző híveket, hogy feletteseik kellő időben és módon járhassanak el azokkal szemben. Az általános szabályzat már viszonylag rövid terjedelménél fogva sem tartalmazhatott minden szükséges utasítást. A szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos kérdésekben, amelyekre egyébként a közép- és kora újkori zsinati határozataink általában nagy hangsúlyt fordítottak, Patachich az egyházmegyei rituáléhoz utasította papjait, amelyet egyébként szintén ő állított össze és adott ki 1738-ban. 61 A mindennapi gyakorlatban felmerülő kétségek és helytelenségek egy része továbbra is szentszéki vagy vizitációs határozat formájában nyert elrendezést. A főpásztori körlevelek műfaja hasonlóképpen magába rejtette az esetlegesen felmerülő kérdések tisztázásának lehetőségét. Fentebb már említettük Patachich 1743-ban 55 Erre vonatkozóan egyházi és világi részről egyaránt hosszan elhúzódó törekvés figyelhető meg az egész században: BÁRTH Dániel 2003b. 114-115. Hasonló rendelkezésekre: MOHL Adolf 1933. 141. 56 Párhuzamként vö. MOHL Adolf 1933. 140-141.; Instructio 1724. 18-20. 57 Számos efféle rendelkezés párhuzamát adja a váci egyházmegyéből: HOLL Béla 2004. 58 A szemlélet előzményeire a XVII. századi jezsuita gyakorlatban: DÉNESI Tamás 1998. 108-109. A prédikációk túlzó polemizálására és személyeskedésére vonatkozóan a XVIII. elejéről hoz tanulságos példát egy konkrét eset formájában: FAZEKAS István 1993. 122. 59 A Javíthatatlan" ifjúságra vonatkozó későbbi papi panaszokra: BÁRTH Dániel 1999b. 18. 60 A rendelkezés tipikus példája az egyházi határozatok átöröklődésének. A figyelmeztetés Pázmány Péter esztergomi szertartáskönyvének megjelenése (1625) óta valamennyi hazai rituáléban szerepelt, előzményeként azonban XVI. század eleji zsinati rendelkezések is kimutathatók. Vö. BÁRTH Dániel 2005. 168. 61 COL 1738. Az első újkori kalocsai rituálé elemzésével, korábbi felvetésünknek megfelelően (vö. BÁRTH Dániel 2002. 14-15.), a közeljövőben külön tanulmányban fogunk foglalkozni.
