Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Bárth Dániel: Statuta Generalia (1738) – Vallásosság és mindennapi élet Patachich Gábor kalocsai érsek általános rendelkezéseinek tükrében

152 Barth Dániel kiadott pásztorlevelét, amelynek fő célja a házasságkötés körüli teendők egy részének szabályozása volt.

62 Noha a Statuta Generálta is tartalmazott kitételeket a plébánosok anyagi viszonyainak rendezése kapcsán, ezek főként csak a stóladíjak megállapítására és a hívektől származó egyéb jövedelmek beszedésének körülményeire vonatkoztak. Az egyházi vezetés jól tudta, hogy a stóladíjon kívül minden más járadékot nehezen lehetne központilag szabályozni, hiszen ezek jórészt a helyi viszonyok függvényében alakultak ki, és jobbára a papok, illetve a híveiket tömörítő communitas közös megállapodásán nyugodtak. Az efféle, írásban rögzített kontraktusokat persze gyakran az egyházi vezetők sugalmazták, mintegy a plébánialétesítés előfeltételeként.

63 Ezt a gyakorlatot maga Patachich is jó néhányszor alkalmazta. Az általa jóváhagyott „paptartó kontraktusok" a plébánosok és híveik anyagi jellegű kapcsolatának apró részletekre kiterjedő szabályozását foglalták magukba.

64 A párbér (lecticale), az egyházi tized tizenhatod részét jelentő sedecima, a deputatum címén járó természetbeni járandóságok (tűzifa, széna, kulinárék), valamint a különféle munkakötelezettségek (fuvar, szántás, vetés, aratás, behordás, nyomtatás, kerítésjavítás stb.) megállapítása és rendezése éppen ezért maradt ki az „általános rendelkezésekéből.

65 A Statuta összeállítója az anyagi kérdések kapcsán elsősorban a papság magatartásával, viselkedésével foglalkozott, deklaráltan abból a célból, hogy az egyházi személyek szellemi energiái ne emésztődjenek föl a mindennapi megélhetési nehézségekből fakadó viták kereszttüzében. A helyi communitas vezetőségének szánt dörgedelmek is tulajdonképpen ezt célozták meg, miután leginkább a papnak járó jövedelmek szorgalmas és pontos beszedésére irányultak. Az egyházi vezetés szeme előtt egy olyan ideális helyzetkép lebegett, amelyben a plébánosok és híveik közötti viszonyrendszer túlnyomó részét nem a materiális kérdések, hanem a tisztán vallási szféra elemei uralják.

66 A valóság persze legtöbbször ennek az ellenkezője volt. A feletteseknek előadott papi sérelmek {gravamen), illetve a hívek részéről papjuk irányába tett panaszok többsége anyagi vitán alapult a korszakKÉL I. 1. a. Visitatio Canonica. Patachich Gábor rendelkezése (1743). Az itt tárgyalt rendelkezések hátterére: BÁRTH Dániel 2005. 45-90. A kalocsai érsekséghez kötődő források alapján a kései feudalizmus korabeli kontraktusok jellegét és fajtáit általános kitekintéssel jellemzi és a paptartó szerződések több példáját közli: BÁRTH János 1997. így például az 1737-ben kiadott dusnoki papi kontraktus: KEL I. 1. b. Dusnok. Ennek részletezését lásd: BÁRTH Dániel 1999b. 11-14. A korszakban szokásos papi járandóságokra összefoglalóan: HERMANN Egyed 1973. 313-315. Hasonló egyházi törekvésekre vö. LANCZ Kálmán 1942. 55. Ugyanez érezhető a későbbi váci rendelkezések szövegének hátterében is: Instructio 1724. 29-31. A hercegszántói plébános 1767-ben őszintén panaszolta az erőszakos járadékbehajtás és a teljes elszegényedés - egymással szorosan összefüggő - alternatíváinak terhét: BÁRTH Dániel 1999a. 328-329. Még akkor is, ha egyes iratokból úgy tűnik, hogy a mindkét részről tudatosan alakított látszat ennek ellentmond. Vö. a küllődi történetet: BÁRTH Dániel 2003b. Az alsópapság és a hívek kapcsolatának tágabb kontextusára világít rá: BECK, Rainer 1990. Egy szűkebb területre koncentrálva, ám tágabb időbeli keretben, monografikus igénnyel foglalkozik a kérdéssel: FREITAG, Werner 1998. Nálunk még mindig kevés az efféle elemzés, annak