Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Bereznai Zsuzsanna: Levesek, mártások és főzelékek az alföldi sváb paraszti és polgári konyhán

LEVESEK, MARTASOK ES FŐZELÉKEK... 311 A szigetújfalusi svábok gyakran főzték a rántott levest. A köménymagospaprikás rántást vízzel felengedték, megfőzték, majd tálaláskor kenyeret aprítottak bele.

49 Dömsödön a XX. század közepén már csak az idősek fogyasztottak reggelire rántott levest: a pirítóst eldarabolták, s a tányérba téve leöntötték a rántott levessel, mely sűrű, kásaszerű étel volt. A ceglédberceli svábok körében egy speciális kenyérleves van még ma is szokásban. A falloendi Hiendlsuppn elkészítését így mondja el Gumpl Józsefné Kunszt Rozália: Ez magyarul úgy jön ki, hogy 'elveszett tyúkhúsleves'. Ez egy nagyon könnyű leves, ami a betegeknek is nagyon jó, én például nagyon szeretem. Úgy csinálta anyám, meg én is csinálom, hogy a zsömlét egészen apróra fölkockázzuk - kettő zsömléből szoktam csinálni -, és akkor tojást ütök rá annyira, hogy egy olyan kérget kapjon a zsömlekocka, és azt én megpirítom olajban, régen zsírba. Anyám úgy csinálta mindig. Teljesen megpirítom, és utána egy pici pirospaprikát teszek rá, fölengedem vízzel, megsózom, és ez nekünk egy nagyon finom leves. Mi az urammal nagyon szeretjük. Az a lényeg, hogy a tojással jól meg legyen mártva, mert különben elázik a zsömle. Balmazújvárosban a szegények nagyon gyakran főztek kenyérlevest (Brumisup), mely úgy készült, hogy egy kevés zsírban apróra vágott hagymát pirítottak meg, forró vízzel feleresztették, és a kenyér héja és belseje közötti részt (Kristje) beleaprították, s az abban megpuhult. Szintén a szegényebbek főzték a rántáslevest (Eib

rentsup): a lisztet kevés zsíron megpirították, köménymaggal és sóval ízesítették, majd kenyeret aprítottak bele. Ha kenyeret sütöttek, akkor többnyire reggelire rántáslevest főztek, amit lángossal fogyasztottak.

50 RÁNTOTT LEVES TÉSZTÁVAL Ugyancsak gyakori leves volt Hajóson a rántott leves (Eibrennsuppa) egyszerű gyúrt levestésztával vagy grízzel. Beck Ignácné Schön Mária parasztasszony így emlékezik erre: A szüleim elmentek dolgozni, én még nem voltam arra való - még kicsi voltam. Akkor többször próbálkoztam főzni. Csináltam olyan grízes rántott levest. A zsírra hagymát tettem, megpirítottam, rá egy kicsi lisztet, és ha kész a rántás, föl kell engedni vízzel. Ha már forrt, akkor grízt raktam bele, de csak annyit, hogy ne legyen nagyon sűrű. Tészta helyett grízt raktam bele. Hazajöttek, apám mindig mondta: - És milyen jó ez a grízes leves... A rántott leves után krumplis Schmarra volt a második fogás. A hajósi Mendier Ferencné Geiger Mária családjában reszelt tésztával is készítettek rántott levest, melynek a neve eiglauana Suppa ('felengedett leves'). Ez PFLUM Gizella 1969-70. VAJDA Mária 1981 338.