Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Bereznai Zsuzsanna: Levesek, mártások és főzelékek az alföldi sváb paraszti és polgári konyhán

LEVESEK, MARTASOK ES FŐZELÉKEK... 307 csütörtökön barátfülét ettek; pénteken krumplileves volt rétessel, szombaton rántott leves palacsintával; vasárnap pedig tyúkhúsleves és kelt kalács. Ok nyáron háromszor étkeztek napjában, volt reggeli, ebéd és vacsora. Búcsú után (Imre-nap), amikor nem dolgoztak a határban, akkor napjában kétszer ettek: kilenc óra felé volt a frustuk, délután háromkor pedig az ebéd. A polgárcsaládokban azonban már ekkor is napi háromszori étkezés volt: hideg reggeli és vacsora, de ebédre mindig főtt ételt fogyasztottak. Vasárnap tyúk- vagy marhahúsleves, főtt leveshús paradicsom-, kapor- vagy krumpliszósszal, utána kuglófok, kelt rétesek, nyújtott rétes. A hétfő tésztanap volt: grízes-lekváros barátfüle, krumpligombóc. A kedd húsnap volt: húsleves és paprikás. Szerdán bab volt vagy főzelékféle. A csütörtök ismét húsnap: húsleves, főtt hús. Pénteken fehérbabot vagy zöldbabot főztek. A szombat ismét tésztanap volt.

43 A hajósi sváb parasztok heti étkezési rendje szerint hétfőn a vasárnapi maradékot fogyasztották. Kedden bableves volt - általában hetente két napon volt szárazbableves. Szerdán krumplinudli volt, s a krumpli főzőlevéből rántott leves készült. Csütörtökön sokszor készült a Schmarra nevű krumplis étel, mellé rántott leves vagy káposztaleves. A péntek tésztanap volt: ekkor kelt tésztát vagy málét sütöttek, mellé gyakran volt vegyes zöldségleves. De sokan csináltak pénteken üres bablevest, azaz hús nélküli levest. A hajósiak többsége pénteken bablevest evett. Szombaton legtöbb helyen paprikás krumpli volt ebédre, mert a heti száraz kenyérnek szombaton el kellett fogynia, s a paprikás krumplit a száraz kenyérrel tunkolták ki, mert azt jó levesesre csinálták. Nyári napokon gyakran főztek pénteki ebédre zöldborsólevest, sok nokedlivel. De az is előfordult, hogy a borsószezonban hétköznap majdnem minden estebédre borsólevest főztek. Vasárnap baromfit vágtak, húsleves készült belőle, a leveshúshoz pedig mártások voltak: fokhagyma-, paradicsom-, kapormártás vagy tökfőzelék, zöldbabfőzelék és zöldborsófőzelék. Sok háznál azonban, szegény helyeken, vasárnapra is csak bableves vagy sonkaleves jutott, esetleg csirkegulyás. A gulyáslevest módosabb helyeken csak szerdán vagy csütörtökön főzték, mert a csirkeleves, a fehér leves volt az ünnepi, a paprikás gulyásleves pedig a hétköznapi leves. Csatalján hétfőn a vasárnapi maradékot ették, kedden savanyúkáposzta volt, a szerda tésztanap, pénteken általában bableves volt. Szegényparaszt-családokban hétköznap nem volt hús ebédre. Hartán a hétfő gombócnap (Knedltag) volt. Reggelire hajában főtt krumpli volt hajmás zsírral, sült oldalassal és kolbásszal. Ami a krumpliból megmaradt, abból lett a knédli délben, vagy újat csináltak. Estebédre knédlileves volt és szilvás vagy meggyes gombóc, kenyérmorzsában megforgatva. Ha maradt belőle másnapra, kedden felszeletelték és megsütötték zsírban, jó ropogósra - ez lett a reggeli. Kedden paprikás krumpli volt, s a maradékból lett szerda reggelre a savanyúmártás. A péntek mindig tésztanap volt, amikor bableves volt és krumplis tészta, KOVÁCS Endre 2004 42.