Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun kerület betagolódása Magyarország polgári tulajdon- és jogrendszerében
212 BANKINE MOLNÁR ERZSÉBET került sor. Az évtized végéig 24 000 kh legelőt adtak telekkönyvezett egyéni tulajdonba. 25 Kunszentmártonban 1853—56-ig mindent felosztottak és egyénekre telekkönyveztek. Közös pusztának csak a Pákából jutott részesedésük maradt, azt is bérbe adták. Turkevén szintén befejezték a határfelosztást 1850-1860 között. Túrkeve és Kunszentmárton a redempcióban közösen váltotta meg Csorbát, pontosabban Túrkevének VA része, Kisújszállásnak VA része, Kunszentmártonnak Vi része volt a pusztában. Csorbát 1853-ban redempció szerint arányosították, és 1858-ban egyéni birtokosokra telekkönyvezték. Úgy tűnik a redimált föld polgári tulajdonná telekkönyvezése csupán az aránykulcs kiszámításán múlott, s azon, hogy a végrehajtáshoz a közbirtok felosztásához mikor érlelődött meg a többségi akarat. Évszázados beidegződéseket, redemptusi szemléletet és jogszokásokat azonban nem lehetett a telekkönyvi bejegyzéssel egy csapásra megváltoztatni. Az 1870-es évtizedben sorra robbantak ki a konfliktusok, s az osztásból kimaradtak rádöbbentek, hogy elveszítették a közlegelőt, a bérelhető vagy érdemekért elnyerhető nyilas földet, a közösségi gondoskodás kiegyensúlyozó védőernyőjét. A változások gazdasági jelentőségét ki-ki akkor fogta fel, amikor saját bőrén érezte a kapitalizálódó környezet hatását. 1875-ben Debreceni István és társai túrkevei lakosok, mint Kunszentmártonhoz tartozó csorbái birtokosok kérik a kunszentmártoni közbirtokosságot, hogy a mesterszállási közlegelő haszonélvezetében őket birtokaránylag részesítse és a birtokossági gyűlésekre meghívja. A közbirtokosság azonban visszautasítja a kérést, mivel az egyénekre telekkönyvezett Csorba már nem tartozik közbirtokossági kötelékbe, s a folyamodóknak redempcionális jogviszonyuk nincs. 26 A legtöbb vitát sőt pert a Nagykunságban és a Kiskunságban is az váltotta ki, hogy sokan az egykori redemptusok közül eladták szántóikat, de úgy gondolták az osztatlan legelőkben megmaradt a részesedésük. A felosztások során a valósággal szembesülve jöttek rá, hogy földhözjutási reményeik nem teljesültek. Karcagon, Kisújszálláson mozgalommá szélesült a csalódottak földkövetelése. Az 1840:30. te. azonban összhangban volt a jászkun alkotmányossággal, mi szerint, aki a tőkeföldet eladta, vele adta minden redempciós jogosultságát. A pusztakövetelőket, az új osztást kérőket ezért a bíróságok sorra elutasították. 27 A redempcióhoz fűződő jogszokások bizonyos vonásainak továbbélése a tagosítás után kettős telekkönyvezési is eredményezett. Kunhegyesen 1864-ben kimondták, hogy a szabad birtokforgalomnak ezentúl csak a törvény szabhat korlátot, s ki-ki annyi darabból álló birtokot adhat el, amennyi neki tetszik. A deklarációra azért volt szükség, mert a tagosítás előtt a földközösség miatt minden 25 CSEH Géza 1990. Továbbá: SZML Karcagi cs. kir. Kapitányság 434/1866; 433/1866., SZML JK 1018/1864; 752/1866. 26 BKML Kiskun Kapitányság iratai 1993/1875. JK kgy. 78. határozata. 27 BÁNK1NÉ MOLNÁR Erzsébet 2000/b.
