Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bárth Dániel: Szokás és hatalom. Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén

SZOKÁS ÉS HATALOM 91 Nagyöregapjuk vagy nagy öreganyjuk volt kint velük. Jöttek ide a monostori legények is, kiket szüleik figyelmeztettek, hogyha Szeremlére mennek, akkor ne úgy mondják, hogy bajkó, hanem úgy mondják, hogy kabát. Mostmár fölváltották az öregemberek a lányokat, azok őrzik a szőlőt." A szeremlei lányok hajdani szőlőőrzéséről vázolt kép nem csak a szokáskör általános néprajza, hanem tanulmányunk szűkebben vett témája szempontjából is rendkívül tanulságos. Ha Szeremléből képzeletben a Duna vonalával párhuzamosan dél felé indulunk, nem egészen harminc kilométer távolságra a fenti történet színhelyére, Küllődre érünk. A térbeli közelség és a közös Duna balparti elhelyezkedés ellenére a két falu között népességük és történetük szempontjából nehéz lenne párhuzamot találni. Szeremlét - miként említettük - kapcsolatai leginkább a túlparti református falvakhoz kötötték, míg a római katolikus küllődiek érthető módon a bácskai falvakkal és városokkal álltak kapcsolatban. SZŐLŐŐRZÉS A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉN Szloboda Mátyás káplán már a fenti események másnapján, szeptember 17-én levelet írt közvetlen felettesének, Bajalics Antal esperesnek, elpanaszolván a történteket és az őt ért sérelmeket.

24 E levél amellett, hogy az események utólagos rekonstrukciójában is kiemelkedő jelentőségű, fontos adalékot tartalmaz a szőlőőrzés szokásának történeti vonatkozásai szempontjából. A latin nyelvű levél ominózus részlete a következőképpen hangzik magyar fordításban : „(Az illír lányok közül) ketten vagy hárman, sőt gyakran négyen szoktak egy kis szőlőt őrizni az Isten igen nagy sérelmére és a nép szégyenére. Az említett lányok ugyanis olyasféle módon végzik az őrzést, hogy vasár- és ünnepnapokon nem hallgatnak misét, hanem lisztet, tojásokat, vajat, csirkét és más élelmiszereket lopnak a szüleiktől, húst, sört és bort szereznek a kocsmából a »szőlőfurtöknek«, majd ezen előkészületek után meghívják a legényeket a gyalázatos és átkozott lakomákra. Utóbbiakkal, amidőn eleget ettek és ittak, becstelen játékba kezdenek, minek következtében a múlt évben arra kényszerültem, hogy egy kurvát a lányok közül, idén pedig egy másikat ugyancsak e népből megeskessek." ' A levél a Kalocsai Érseki Levéltárban (továbbiakban: KÉL) található. Jelzete: KÉL 1. b. Küllőd 1. b. (vegyes iratok). Itt jegyezzük meg, hogy az általunk használt iratok hivatkozásánál a levéltár újonnan kialakított fond- és állagrendszerét tartottuk szem előtt. A részletes levéltárismertető (LAKATOS Adél LAKATOS Andor- SZABÓ Attila 2002.) jelrendszeréhez képest mindössze annyit változtattunk, hogy bizonyos tudománytörténeti tradíciókat szem előtt tartva - a KFL. I. fondcsoport megjelölésére a korábban használatos KEL rövidítést alkalmaztuk (tehát KFL. I. = KÉL). „...duae, aut trés, imo saepe quatuor unam vineollam cum maxima offensa Dei, et dedecore populi custodire consueverunt, talis enim custodia a dictis puellabus praestatur, diebus Dimini et festivis Sacrum non audiunt, farinam, ova, butyrum, pullos aliague comestibilia a parentibus suffurantur, cames, cerevisiam, et vinum ex cauponis pro botris comparant, his ita praeparatis ad malledicta et execranda convivia juvenes invitantur, quidum comederint et biberint, surgunt, turpissime ludere, ita ut anno proxime evoluto unam ex