Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bárth Dániel: Szokás és hatalom. Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén

SZOKÁS ÉS HATALOM 89 bizonytalanságot növeli, hogy a levéltári forrásokon alapuló kutatások a hegyaljai települések némelyikén már a XIX. század első felére vonatkozóan kimutatták a szervezett, fogadott férfiak általi szőlőpásztorkodás gyakorlatát. Vajkai Aurél a „szőlőpásztor lányok" emlékének már csak töredékeit gyűjthette össze a hajdani Veszprém megye déli nyúlványának településein. „Szilasbalháson a lányok csapatostul járnak sétálni a szőlőkbe szőlőérés idején; Szápáron öten-hatan barátnők ebéd után kimennek a szőlőbe, ahol a legényekkel találkoznak, mulatoznak."

18 Ugyancsak e tájékhoz sorolható az a leírás, amely Babay Kálmán Leánypásztorok című novellájában maradt fenn a szokásról. A szőlőőrzés szokásának a néprajzi közvéleményben elhíresült tolnai sárközi változata tehát nem egyedülálló, elszigetelt jelenség, azonban a leírások alapján kétségtelenül a szokás legszínesebb, legdramatizáltabb formáját jelenti. Minden bizonnyal ennek ismerete indította az 1950-ben Szeremlén gyűjtő Fel Editet arra, hogy a falu gazdálkodásának, szőlőművelésének kapcsán a szőlőőrzéssel kapcsolatban is kérdéseket tegyen föl adatközlőinek. Azon talán ő is meglepődött, hogy a kérdésére kapott bőséges és kimerítő válaszok alapján mennyi újabb adalékkal sikerült gyarapítani a szokásról alkotott viszonylag szegényes képet. Szeremle református népe annak ellenére, hogy a falu a Duna bal partján feküdt, újkori története során folyamatosan élénk kapcsolatokat tartott fenn a folyó jobb partján fekvő sárközi falvak református népével. A kapcsolat élénksége a szőlőőrzés kapcsán is megnyilvánult. Fél Edit több mint fél évszázaddal ezelőtti gyűjtése máig nagyrészt kéziratban maradt, ezért szükségesnek látjuk a témánkra vonatkozó adatok bőségesebb idézését. A szeremleiek a XIX. század folyamán a szomszédos községek határában, Dunaszekcsőn, Monostoron és Vaskúton vásároltak maguknak szőlőt. A távolság miatt a szőlősgazdák tanyának nevezett hajlékokat építettek maguknak, ahol a szőlőbeli munkák ideje alatt heteken át kint tartózkodtak. Fél Edit adatközlői a legnagyobbnak számító szekcsői hegyek szokásaira vonatkozóan adtak felvilágosítást. Az 1950-ben 70 éves adatközlők a fiatalkoruk időszakára helyezték a szőlőőrzés szokásának virágzását, szembeállítva ezt az azóta bekövetkezett változásokkal. „Amikor ők fiatalok voltak, akkor nem a férfiak éltek a szőlőben, hanem öregasszonyok. A szőlőt pedig érésekor és a szilvát a lányok őrizték. Ősszel, mikor ért a szőlő, a szeremlei lányok mind kint voltak a szőlőben őrizni azt és mulatozni a 17 BARTHA István 1972. 18 VAJKAI Aurél 1938. 192. 19 VAJKAI Aurél 1938. 192-193. 20 Fél Edit szeremlei gyűjtésének kéziratát a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában őrzik az EA 2191 jelzeten. A „Szőlőhegy" című fejezet alább idézett részletei a kézirat 26-29. oldalán találhatók. 21 Andrásfalvy Bertalan török kori defterek alapján megállapította, hogy a szeremleiek még a későbbi decsi szőlőhegyen is rendelkeztek szőlővel. - ANDRÁSFALVY Bertalan 1965. 11. 22 Vö. ANDRÁSFALVY Bertalan 1964.