Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Wicker Erika: Adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz
ADATOK A HÓDOLTSÁG KORI DÉLSZLÁVOK... 43 mozdulatnak varázsoló jelentése volt. " Az ún. orans kéztartással legutóbb foglalkozó Takács Miklós szerint viszont „e rítuselem - korlátozott elterjedtsége következtében - aliha lehetett alkalmas az ortodox kereszténységhez való tartozás deklaratív jelzésére. " 80 E kérdésben azonban csak akkor tudnánk állást foglalni, ha valóban kellő számú és igen jól dokumentált megfigyelés állna rendelkezésünkre. A SÍROK BETEMETÉSE A bácsalmási 329. sír 10-15 cm mély padkájában fekvő váz fölött 10-20 cmrel, a sír felső felében, a sárgásbarna, pettyesen kevert homokbetöltésben fekete, tömör, kb. 15 cm átmérőjű, hurkaszerű sávok jelentkeztek, köztük egy keskenyebb is volt. 81 A 345. sír metszetében, a csúcsos takarású padkakoporsó fölött összesen hét, 5-20 cm átmérőjű, kör alakú elszíneződést figyeltünk meg, melyek egymás felett két szintben helyezkedtek el: az alsó szinten, a vázcsontok felett 10-15 cm-rel négy, felettük kb. 10-15 cm-rel három sötét kör látszott. Nyomukat a sír közepétől annak fej felőli végéig igen tömör, fekete, szélein kissé morzsalékos, 20-80 cm hosszúságban megfigyelhető „földhurkák" mutatták. A 374. sír metszetében a csúcsos padkakoporsó felett kb. 10 cm-rel három, 5-7 cm átmérőjű, sötét kör rajzolódott ki. 82 (XII. tábla, la-c., XX. tábla. 1-2.) E sírok feltárásakor tehát nem a padka szintjén, hanem a vázcsontok és a csúcsos fedés feletti részen, a sír hossztengelyében figyeltük meg több nádköteg, karó, faág vagy keskenyebb fatörzs nyomát. E jelenség értelmezésének egyetlen lehetőségét a sírok betemetésének különleges módjában látjuk. A temetés során a halottat a sírfenék közepén levő mélyedésbe fektették, s tetőszerűen egymáshoz támasztott deszkákkal fedték. Ezután a földet nem dobták vissza a sírba, hanem annak nyílására a felszínen - a vizsgált esetekben a hossztengellyel párhuzamosan - hosszú faágakat, keskenyebb fatörzseket, esetleg nád- vagy rőzsekötegeket fektettek, melyeket valamiféle takaróval (szőnyeggel, sátorlappal 83 ) 79 BIHAJLI-MERIN, Oto és Lise 1974. 153. 80 TAKÁCS Miklós előadása „A halál árnyékának völgyében járok..." A középkori templom körüli temetők kutatása (Budapest, 2003. május 13-16.) c. konferencián. Az idézet a konferencia előadásainak rövid ismertetőjéből való. 81 A sírmetszet nem mutatta a padkatakarás módját. 82 További megfigyelésüket a barna-sárga kevert homokos sírföld nem tette lehetővé. A sátorlapra nem véletlenül asszociáltunk, mert II. Szulejmán rendelete szerint „Feltétlenül szükséges, hogy a vidék benépesüljön és újraéledjen, hogy sátorlakó vándorokból és különböző lakóhelyekről bizonyos mennyiségű rája-népet hozzanak a szóban forgó, kipusztult Aranyas, Gara és Borsód nevű falvakba... " HEGYI Klára - FODOR Pál 2002. 13-14.; Az 1570. évi defter, mely az almási lakosok nevét is felsorolja, említ egy „a nevezett tímár-birtokon élő vándornépesség földesúri adójából befolyó bevétel" tételt. „A hajmáne - törökül hajmánegán, a szó jeletnése 'sátorlakók, vándorok", - olyan nem letelepült népességet takar, amely azonban annyira jelen volt, hogy valamennyire meg lehessen adóztatni: szállásokon, aklok mellett élt a legelőkön. Az ő nagyon szerény adóikkal a korai összeírásokban mindenütt találkozunk, ahova balkániak érkeztek. Itt is arról lehet szó, hogy az elpusztult Almás környékét ilyen hajmánék szállták meg... " HEGYI Klára szíves közlése, melyet ezúton is köszönök.
