Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Wicker Erika: Adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz

38 WICKER ERIKA Gaál Attila a dombóvári temetőben megfigyelt kartartásokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy a „közép- és későközépkori temetőinkben elég gyakori kézhelyzet - a mellkas fölött összekulcsolt kézre gondolunk itt - szinte teljesen hiányzik". Azt azonban feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy a koporsó szállításakor és sírbatételekor a karok elmozdulhattak, s így elképzelhető - bár nem bizonyítható -, hogy az eredetileg a mellkas fölött összekulcsolt kezek a deréktájon keresztben csúsztak el. Ezt természetesen a rác temetők esetében is figyelembe kell venni. A rác temetőket ismertető, többé-kevésbé részletes publikációk szerzői e karhelyzetekre - melyek rendkívüli változatosságukkal mindenképpen eltérnek a középkori magyar temetőkben megfigyelt kartartásoktól - nem találtak kielégítő magyarázatot. Már Gaál Attila megállapította, hogy „párhuzamként értékelhető temető hiányában az összehasonlítás lehetőségével sem élhettünk. " Hasonló következtetésre jutott Mithay Sándor: „A karok fektetésére sajnos az irodalomban sincsenek számunkra kielégítő megfigyelések. (De nincsenek az ásatásokról publikációk sem, amelyek erre a korra vonatkoznának. Tehát a régészeti kutatás sem tud segítséget nyújtani.)"

64 Egyes néprajzi adatok szerint a halott katolikusok kezét a mellen összekulcsolják és olvasóval kötik össze, a reformátusok karjait a test mellett nyújtják ki. A pravoszláv baranyai szerbeknél a halott kezeit imára kulcsolják, összekötözik, és a kötést csak a koporsó lezárása előtt veszik le.

65 A magyarországi néprajzi megfigyelések tehát csak kevéssé lehetnek segítségünkre a kartartások problémájának tisztázásánál. Ezt felismerve Szabó János Győző a keleti kereszténység kartartásra vonatkozó szokásait vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy a dombóvári temetőben „(az általunk 2-5. pontban típusokba sorolt) bizánci kéztartásnak valamennyi változata megfigyelhető volt, és ezek a sírok több mint 70%-ban fordultak elő".

66 Úgy gondoljuk, ezt a tényt mindenképpen figyelembe kell venni, különösen akkor, ha hasonló kartartások a középkor korai szakaszában éppúgy, mint a 16. században, biztosan nem nyugati kereszténység lakta területen általánosan elterjedtek voltak. Ilyen temetkezések ismertek pl. Románia déli részéből és szerbiai területekről is.

67 Figyelembe véve, hogy az általunk rácnak nevezett népesség - legalábbis egy része - keleti keresztény volt, Szabó János Győző kutatásait mindenképpen továbbgondolásra 62 GAÁL Attila 1982. 165-167. 63 GAÁL Attila 1982. 165. Csak a leletanyagot illetően volt alkalma összehasonlítani a dombóvári mellékleteket a két zombori temetőével, a temetkezési szokásokra vonatkozóan e két utóbbi lelőhelyről semmi vagy csak nagyon kevés adatunk van. 64 MITHAY Sándor 1985. 196. 65 MITHAY Sándor 1985. 196. 66 SZABÓ János Győző 1983. 91. 67 Szerbia területéről pl.: LAMIC-VALOVIC, Nedeljka 1988; MARJANOVIC-VUJOVIC, Gordana 1980-81; TOMIC, Mirjana - SPASIC, Dragana 1998; VALOVIC, Slobodan 1988; Bulgária területéről pl.: BOBCEVA, Ljubka 1978; BOBCEVA, Ljubka 1984; BOTOV, Kiril 1977; MARGOS, Ara 1983; MARGOS, Ara 1986; Románia területéről pl.: CANTACUZINO, Georges 1979; MANUCU-ADAMESTEANU, Gh. 1980; LAZURCA, Elena 1980; UZUM, Ilié 1974.