Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Wicker Erika: Adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz
ADATOK A HÓDOLTSÁG KORI DÉLSZLÁVOK... 39 érdemesnek tartjuk. Annál is inkább, mivel véleményünk szerint a temetkezési szokásokban megfigyelt muzulmán hagyományok nem feltétlenül a „rácok" (egy részének) iszlamizalásat jelentik. 68 Inkább azt, hogy eredeti hazájukban - immár több generáción át tartó török uralom alatt - átvették a temetkezési szokások egyes elemeit. A kartartások vizsgálatát további körülmények nehezítik. Először is nem tudjuk, hogy az a karhelyzet, amit a feltáráskor megfigyelünk, mennyire felel meg az eredetinek, s mennyiben függ össze a koporsóba vagy sírbahelyezéskor ill. később, a koporsó vagy padkafedél összeroppanásakor keletkezett elmozdulásokkal. Másfelől a dombóvári delszlávokat soha, a katymáriakat és bácsalmásiakat csak részben temetik koporsóban, bizonyos elmozdulások esetlegesen a lepelbe csavaráskor is létrejöhettek. A muzulmán halottaknak temetésük előkészületekor „ ...legelsőként turbánnal csavarják be a fejét, lábait szorosan egymás mellé húzzák, kezeit a törzse mellé vagy keresztben a mellére teszik. " Ha ez a szokás fedné a padka- és padmalykoporsós sírokat, a karhelyzetek értelmezése viszonylag könnyű lenne. Ugyanakkor legalább ennyire elterjedt volt minden rác temetőben az egyik vagy mindkét alkar vállhoz hajlítása, s nemcsak a koporsós temetkezések esetében. Azoknak a 2002-ben feltárt bácsalmási síroknak, melyeknek fenekét vizsgálni tudtuk, 1/3-a több-kevésbe bolygatott volt: a magasan fekvő sírok csontjait földmunka mozdította el, sok gyermeksír bontásakor a karok elmozdultak. Ezért vizsgálatunkba mindössze 58 olyan sírt vonhattunk be, ahol a karok helyzete kétséget kizáróan megállapítható volt. Az alkarok elhelyezkedésében két nagyobb csoportot különítettünk el: az egyiknél az alkarcsontokat a derék táján, a másiknál mindkét vagy csak az egyik alkarcsontot a felső vázcsontokon találtuk. Mindkét csoporton belül több variánst figyeltünk meg. WICKER Erika 2002c 122-123.; „A szóban forgó népesség olyan területről érkezett, ahol a kereszténység akkor már 1200. éves volt, s az iszlám alig 100 éve kezdett terjeszkedni. Másrészt olyan perifériális vidékről van szó, ahol a IX-XII. századokra jellemző változatos kéztartások vitathatatlanul tovább éltek. Elmaradt, szektás keleti kereszténység újdonsült mohamedánsággal átformálva ilyen rituális képet eredményezhet. " SZABÓ János Győző 1983. 92.; „ ... a Magyarország középső részét megszálló törökség felmérhetetlen, de mindenképpen tisztes arányban a Balkánról eredt, s ottani szokásainak, kulturális hagyományainak továbbélését csak erősítette a vele együtt szolgáló, kereszténynek megmaradt szláv katonaelem. " HEGYI Klára 1995. 191. BARTHA Júlia 1996. 23.; Test mellé helyzett karokról a 19. század közepe tájáról, Konstantinápoly környékéről is vannak adataink: „Ekkor a legközelebb rokon a halottnak szemeit befogja, kezeit oldalai mellé helyezi, álla és szemei körül kendőt köt, s ez eképp a térítőre tétetik. " SZEMERE Bertalan é. n. 108. A bolygatott sírok 84%-a padkásán kiképzett, 13%-a egyenes vagy ívelt fenekű padkakoporsós, 3%-a padmalykoporsós volt. Az összes padkakoporsós sír (29) több mint felét csúcsosan, negyedét egyenesen, olykor ferdén fedték, ötödük fedését nem tudtuk meghatározni.
