Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja

332 BIHAR MARIA „Mikor leesett a hó, megöntöztük ezeknek a partos házaknak az oldalát vízzel. Olyan volt, mint egy jeges sánc. Úgy ereszkedtünk le a házak oldalánál, mintha síelnénk, 10 méterre is elmentünk... " A család élelmezésének és a rokoni kapcsolatok ápolásának fontos eseménye volt a disznóvágás és az azt követő disznótor. A munkálatokból a gyermekeknek is ki kellett venni a részüket, mint ahogyan a finomabb falatokból is részesültek. „Disznóvágáskor mindig elkértük a hólyagot, abból csináltunk köcsögdudát. Ez elég munkás dolog volt, mert a rossz köcsögöket dróttal addig vágtunk, addig alakítottuk amíg egyenes nem lett a tetejük. Nedvesen rákötöttük a hólyagot a belekkel, így lett a köcsögduda vagy dob. (...) Én elég rossz gyerek voltam. Még olyat is csináltunk az öcsémmel, hogy disznótorkor felszúrtuk a hólyagot, tettünk bele babot. Az öcsém megfogta, oszt rákötötte a macska farkára azt a babos hólyagot. Az meg neki a sublótnak, ott olyan szép üvegek voltak meg bögrék, azt kínjába leverte a macska, mert zörgött a hólyag. Aztán a macska meg ijedtében kiugrott az ablakon, persze a hólyag az nem durrant el. Aztán felszaladt a padlásra a macska, de onnan meg nem tudott lejönni, mert a hólyag nem engedte, megakadt a padlásablakban, ott nyávogott, úgy másztunk utána és vágtuk le a hólyagot a farkáról. Azt hadd ne mondjam, mit kaptunk érte! (...) A disznóvágáskor összegyűjtött csontokon kísérleteztük ki a csontfaragást is. Gyűrűket, ostorkarikákat faragtuk belőle. Ha ecetbe beáztattuk, felpuhult, ha mészbe tettük, visszakeményedett. A csülök csontokkal meg csülközíünk. Mindent egymástól tanultunk, ostort is így készítettünk. Sokszor addig biztattuk egymást a pajtásaimmal, még a tehenet, meg a kost is meglovagoltuk. " Czár János tárgyalkotó művészetének kiemelkedően fontos alkotásai a betlehemek. Talán az egyik leggyakrabban választott témája, önkifejezési formája. Egy nehézsorsú ember vágya mutatkozik meg bennük a boldogságra és szeretetre, hitvallása a család szentségéről, megtartó erejéről. A gondosan megformált kompozíciókban, az organikusan kialakított barlangistálló pásztoridilljében helyezi el a szentcsaládot.

33 „ Maga a karácsony ünnepe az fantasztikus volt, arra komolyan elő kellett készülni testileg-lelkileg, többet voltak csendben akkoriban. Gyerekkoromban jártam betlehemezni, meg mi csináltuk a betlehemeket is. Agyagból, szalmából, csuhéból, meg kenyérnek a héjából is, amit szépen összerágtuk. A kenyérhéj figurákat lehetett festeni is, de mi nem festettük meg, csirizzel ragasztottuk a helyükre őket. (...) Karácsonyra mi gyerekek készítettük az ajándékokat, a nagyobbak a kisebbeknek. Nem is volt karácsonyfa még abban az időben, valami ciprusbokorfélét beletettünk egy fazékba vagy faragtunk neki egy állványt és azt díszítettük föl. Akkor még nem volt ilyen rengeteg fajta karácsonyfadísz, általában szalmából készítetCzár János fafaragó és betlehem készítő munkásságáról: BÁNSZKY Pál 2000. 98.