Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja

A MISKEI HOMO LUDENS 333 tünk, angyalkákat, csillagokat. Cukor ha volt a karácsonyfán, az már nagy dolognak számított. (...) Aprószentek napján meg jártunk sibálozni. Mindenféle bajt, betegséget elűztünk azzal. - Szabad-e sibálozni ? - Igen. - Hányan vannak az aprószentek ? - 376-an, minden sarokban egy szakajtóval... Nem vertük agyon a lányokat, csak kicsit megcsapkodtuk, fűzfából fontunk kis korbácsot hozzá. " CZÁR JÁNOS ÁLTAL KÉSZÍTETT JÁTÉKOK A SZÓRAKATÉNUSZ JÁTÉKMÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN Czár János alkotásaiból közel félszáz található a Szórakaténusz Játékmúzeum néprajzi gyűjteményében. Az 1984-es, az 1987-es, az 1993-as, az 1995-ös és az 1999-es esztendőben kerültek alkotásai a gyűjteménybe. Az alkotások korai csoportját elsősorban kukoricacsuhéból készült babák alkotják, melyek nem is annyira játékszernek, mint zsáneralakoknak tekinthetők. Szinte „csuhé szobrászként" formálta meg Czár János a paraszti élet néhány mozzanatának alakját: a rőzsét cipelő asszonyt, a talicskás öreg embert, a székre lerogyó fáradt fiatalasszonyt, a fát vágó fiatal legényt, a sítalpazó és szánkózó kisfiúkat. A későbbi, a múzeumba 1987-ben került alkotáscsoportot már ténylegesen játéktárgyak alkotják. Túlnyomó részük a felnőttek életének utánzását s ezáltal a gyermekek munkába való belenevelődését szolgálja. Szinte működőképes makettként is felfoghatóak. Kis kubikos és szénás talicska, kocsi, a rétgazdálkodás eszközei, a favilla, a gereblye és a kasza, bababútorok, háztartási eszközök, kis szakajtó, sodrófa, dagasztóteknő, mosósulyok. Kisebbik részük pedig tényleges paraszti játékszer: fűzfasíp, bürökduda, kórémuzsika, agyagdob, dióbéka, diópörgettyű, cérnaorsó-állatka, fűzfavessző-tehénke, fűzfavessző-csörgő, kukoricaszárból készült billegő madár, hogy csak néhányat említsünk. Az 1993-as és 1995-ös évektől hozzánk került alkotásainak anyaga pedig nagyrészt már kukoricakoró, az az kukoricaszár. A kukoricakórót mint „szobrászati alapanyagot" használja fel, az anyag által adott szinte minden lehetőséget kihasznál. A parasztgazdaságok teljes állatállományát, földművelő eszközét, felszerelési tárgyát elkészítette belőle. Figuráit életképszerű kis kompozíciókká állította össze. Kifejezésmódja, formanyelve a naiv művészet irányába mutat. Ehhez az alkotáscsoporthoz társulnak betlehemei is. A többféle technikával készült rítustárgyak A sibálás, subrikálás, korbácsolás szokásáról: TÁRKÁNY Szűcs Ernő és NÉMETH Imre 1980. 270. BÁNSZKY Pál 2000. 20-36.