Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja

330 BIHAR MÁRIA „A fonóban volt ugye a húzd meg, ereszd meg. Volt egy kendő, mikor azt mondták, húzd meg, akkor kellett elereszteni, mikor azt mondták, ereszd meg, akkor kellett meghúzni. Aki mégis meghúzta, annak zálogot kellett adnia. S akkor kérdezték: Na mit érdemel ez a lány a zálogért ? A többiek mondták: Puszit, vagy mondták: Azt kiabálja, hogy én vagyok a legnagyobb szamár! Jó alkalom volt a legények szándéknyilvánítására a fordulj bolha játék is. " Itt mindenképpen említést kell tennünk arról, hogy Czár János játékalkotó művészetének másik legtöbbet alkalmazott alapanyaga a szalma mellett a kukorica. A kukoricának minden részét, a szárát, a levelét, a csuhéját, a bajuszát, a szemeit, a csutkáját felhasználja. A kukoricaszárból és csuhéból készített emberalakjait, állatfiguráit előszeretettel rendezi életképekbe. Egy vágyott idillikus világot modellál velük. Gazdasági udvarok, pusztai állattartó gazdaságok elevenednek meg a szemünk előtt. Pipázó, talicskát toló, rőzsét hordó, ostorral állatokat terelő emberalakok, baromfiakkal, juhokkal, szürkemarhákkal, gémeskúttal, vályúkkal, szárnyékokkal körülvéve. Előszeretettel népesíti be ilyen figurákkal a főként szintén szalmából és csuhéból készített betlehemeit. Ezen alkotásai a népi játékkészítés és a naiv szobrászat határán állnak. Ősszel, az elhullajtott libatollaknak is nagy értéke volt a gyermekek között. Ebből készültek a sípok, krumplipuskák, nyílvitorlák és négusbombák. „ Összeszedtünk mindent, ami az utunkba akadt, mert mindent fel tudtunk valamire használni. A makk terméséből pipát, fütyülőt, makk emberkéket, állatokat csináltunk. A dióból békát, pörgettyűt csináltunk, amit krumpliba szúrtunk. Még a napraforgó száron is lovagoltunk. (...) Mi is mindent akartunk csinálni, amit a felnőttektől láttunk. Ugyanazt eljátszottuk, csak nem olyan színvonalasan. Nekünk is volt kis zenekarunk, csináltunk kukoricából hegedűt, hólyagból dobot, gyufáskatulyából citerát, még a gatyánkból is kihúztuk a gumit, hogy legyenek rajta húrok. " ÁTÉL A téli időszak a hagyományos paraszti társadalomban a nagyobb gazdasági munkák befejeztével, a természet nyugvásával analóg módon a befeléfordulás, a pihenés, az erőgyűjtés és készület ideje volt. A vegetációs rendhez való alkalmazkodás mellett meghatározóan rányomta a bélyegét a téli hónapokra a kereszténység egyik legnagyobb ünnepére, a karácsonyra való előkészület is. „ Télen mindig összejöttek az idősek. Nálunk voltak hatan a felnőttek. Egy szomszéd öreg tudott olvasni, az olvasta a Sobri Jóskát, a többi az meg tátott szájjal hallgatta. A legnagyobb dolgok mindig télen szövődtek. Ilyenkor mindig mesél31 A naiv művészet ismérveiről: BÁNSZKY Pál 1997. 25-37.