Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja

A MISKEI HOMO LUDENS 329 futhattunk. Voltak ilyen csínjeink. Belógtunk a moziba is, dróttal nyitottuk ki a kallantyút az egyik oldalbejáratnál, aztán lassan becsúsztunk a függöny alatt. " AZ ŐSZ Az ősz a betakarított termények sokaságával, a kukoricával, a dióval, a tökkel szinte kifogyhatatlan játéklehetőséget kínált a gyermekeknek. „ Ősszel volt a legtöbb játék. A tarlón csináltunk nagy csigákat, abban játszottunk. Úgy alakítottuk, hogy kiszedtük szépen körbe a tarlót csiga alakba. Csigajátéknak hívtuk, abban lehet fogót játszani, nem volt szabad kilépni a csigából futás közben az volt a lényege. Az aratáskor összegyűjtött szalmával még sokáig dolgoztunk, például kellj fel Jancsit is csináltunk, meg behasogattuk a szalmaszál két végét, az meg könnyen pörgött a szélben. Aratás után már lehetett tököt találni, azzal is foglalkoztunk. Kifaragtuk babának, estefelé meg odadobáltuk a jószágnak és az megette. " A paraszti társas élet legfontosabb színterei a vásárok, piacok, bálák, istentiszteletek utáni beszélgetések, ünnepek alkalmával zajló szomszédolások mellett a kalákák, segítségek, a közös munkaalkalmak voltak. „Mindenkinek volt kukoricája, szekéren behordták, összejött 20-30 személy, akkor kezdődött a/osztás. A felnőttek úgy ösztönöztek bennünket a munkára, hogy aki piros kukoricát talál, az mehet aludni, de Istenem, milyen fürgén kerestük, hogy fosztottuk! A végén meg mi gyerekek dobáltuk be a góréba a kukoricát. Ott csináltunk töklámpákat, a bugyiinkkal szépen kivágtuk a tököt, csináltunk neki szemet, orrot, szájat, de még fogsort is. Aztán a szemét meg a száját beragasztottuk vörös papírral, a végén meg egy kisdarab elcsent gyertyát a közepibe raktunk. Avval ijesztgettük egymást, hogy felmentünk az eperfára, kendőt tettünk a töklámpára, s azt lobogtattuk. A fosztok alkalmával mindig készítettek egy kis csemegét is, megfőzték a gyenge kukoricát, azzal kínálták a fosztókat, azt mi is igen szerettük. Nemcsak a szomszédok, hanem az összes utcabeliek összejöttek fosztani, eltartott éjfélig is. Volt néhány szebb cső kukorica, amit kiválasztottunk magnak, meg szépen felhajtottuk a csuhéját, összekötöttük és az télen megszáradt, az volt az eledel, ha összejöttek fonni, szőni. Volt kukoricamorzsolás is, akkor a szék egyik végébe bele volt ütve a kés vagy fűrészlap, leültek az emberek, úgy morzsoltak. (...) Voltak késő ősztől kezdve fonók is. Arra jobban a lányok gyűltek össze. Egy-egy öreg néni, aki maga lakott odaengedte a fiatalokat. A legények is átmentek persze este meglátogatni őket. Amelyik legénynek tetszett egy lány, azok ott nem beszélgethettek, hanem ki kellett nekik menni a konyhába. Olyanokat is csináltak, hogy kimentek csókolózni, a legényt meg bekormozta a lány, így amikor visszamenetek mindenki kinevette a legényt. " A fiatalság ismerkedő és párválasztó helye, a fonó fontos játékalkalom is volt.