Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja
A MISKEI HOMO LUDENS 319 tarn. A Menyus bácsi nem tudta, mikor van éjszaka, nappal aludt, éjjel dolgozott. A gyerekeimnek minden játékát én csináltam, ő meg amikor meglátta azokat nálunk őrjöngött, hogy ilyen létezik emberben, mint én. Mondta, hogy csináld, ne hagyd abba, ne az emberekre, hanem a szívedre és a lelkedre hallgass!" Tóth Menyhért biztatására a művészethez ösztönösen vonzódó fiatalember megpróbálkozott az akverell festészettel és a szobrászattal is. Amellett, hogy keményen dolgozott, hogy családját eltartsa, esténként és minden szabadidejében alkotott, az 1960-as évek elejétől nyaranta képző- és népművészeti alkotótáborokba járt. Akvarelljei, kisplasztikái, fafaragásai, játékai számos kiállításon kerültek bemutatásra, így Kecskeméten, Baján, Kalocsán, Kiskunhalason és másutt. Tóth Menyhért zsenialitásának egyik felismerője Dr. Bánszky Pál művészettörténész figyelt fel Czár János sokoldalú alkotó tehetségére és autentikus népi gyermekjátékaira. О ajánlotta a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely munkatársainak figyelmébe a miskei játékmestert. így kerültek játékai gyűjteményünkbe, ő maga pedig alkotóműhelyünkbe, mint hiteles adatközlője a népi játékkészítésnek. 12 Kézműves generációkat tanított meg a szőrlabda, a vízparti növényekből készíthető játékok, a csuhé, a kukoricaszár és a fűzfavessző adta játékeszközök sokaságának készítésére. О maga is ezt érzi legfontosabb feladatának: „ Én már lassan nem leszek, de van, akinek átadtam a tudásomat. Még most is mosolyognak a faluban rajtam, mert én ilyen gyerekbolond vagyok, hogy a gyerekekkel órák hosszat tudok foglalkozni." Első önálló játékkiállítása Székesfehérváron nyílt meg. A játékkészítésen keresztül aztán egyre tudatosabban kezdett foglalkozni a paraszti kézműves és népművészeti hagyományok felélesztésével és őrzésével. Számos közteret díszítenek szobrai, kopjafái, fából készült játszóterei. Hiteles, mégis egyedülállóan eredeti hagyományőrző tevékenységének elismeréseként nyerte el a Arany Gránátalma díjat 1992-ben, a népi játék készítők közt elsőként a Népművészet Mestere címet 1994-ben, 2002-ben pedig megkapta a kalocsai népélet nevezetes kutatójáról, Pécsiné Ács Saroltáról " elnevezett díjat hogy csak a legjelentősebbeket vegyük sorra. Időközben súlyos betegsége miatt leszázalékolták, így egyre több időt fordított az alkotásra, művészkedésre. Közel 200 népművészeti alkotótáborban és gyerektáborban fordult meg játékkészítést és kézművességet tanítva kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Dánia, Hollandia, Svédország, Németország, Olaszország, Izrael, Jugoszlávia, Csehország, Szlovákia, Oroszország nemzetközi alkotótáboraiban, népművészeti kiállításain volt a magyar népi kézművesség elkötelezett „nagy12 Czár János és Dugár János közreműködésével készült 1997-ban a Szórakaténusz Játékmúzeum és a Kecskeméti Televízió Játékcsaládok című népi játék oktató kazettájának 3. része: Szalma, káka, csutkaszár címmel, melynek forgatókönyvét Kriston Vízi József készítette. 13 Pécsiné Ács Sarolta jeles kutatója volt a kalocsai és Kalocsa környéki gyermekéletnek is, nemrégiben került kiadásra újra igen értékes gyermekfolklór gyűjtése: PÉCSINÉ Ács Sarolta 2002.
