Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja

320 BIHAR MARIA követe". A németországi Hirrlingen városában díszpolgárrá avatták, Dániában pedig ezt írták róla az újságok: „Egy zseni jelent meg nálunk az О személyében. " Jelenleg is Miskén él s bár már kevesebb elfoglaltságot vállal, aktívan alkot. AZ ALKOTÁSI FOLYAMATHOZ VALÓ VISZONYA A tanulmány elején már említett „magyar iskola", mely a mese és a mesemondó kapcsolatát vizsgálva rakta le az egyéniség kutatás alapjait, fő módszertani alapelvének tekintette, hogy sosem izolálta el egymástól az alkotót és alkotását. Nemcsak éltéről, világfelfogásáról, társadalommal való viszonyáról kérdezte ki az alkotókat, hanem figyelmet szentelt az alkotási folyamattal és az annak eredményeként létrejövő alkotással való kapcsolatukra is. 14 Czár János az az alkotó, aki meggyőződéssel vallja, hogy tehetsége, művészetek iránti vonzódása nemcsak adomány, hanem feladat is. Kötelességének érzi, hogy erre időt szakítson, ezt kibontakoztassa és gyakorolja. Szenvedélyes szeretettel gyűjti kora tavasztól késő őszig a természetben előforduló alkotásaihoz szükséges anyagokat. Bár művészetével szinte egész Európa értő közönségének elismerését kivívta, nem fűti anyagi haszonvágy, ma is egyszerűen él feleségével Miskén. Ma már kissé egykedvűen nyugtázza magában a mondást, amely alól ő sem lehetett kivétel: „Senki sem lehet próféta a sajátmaga hazájában." Erről így vall: „Azért folytatom annak ellenére is, hogy sok megbontás ért, mert nem az emberekre nézek. Ez egy isteni ajándék ami nekem van. Száz ember közül egynek vagy kettőnek van. Aki használja, használja, aki nem az nem. Nem tudom miért, de szégyellik az emberek a múltjukat, én nem szégyellem. " Mostmár az emberi kor alkonyán az is bízvást elmondható Czár Jánosról, hogy bár napi 10-12 órát dolgozott azért, hogy családja megélhetését biztosítsa, mégis élete fő szervező elve, melyért minden nap meghozta a maga „hegyépítő" áldozatát művészi terveinek megvalósítása volt. „Ezzel jár egy olyan dolog is, hogy ehhez megszállottnak kell lenni, nem olyan egyszerű ez, hogy csak úgy csinálom. Van, hogy sitty-sutty megcsinálom, amit tervezek, de van, hogy hetekig nem nézek semmire rá. Szoktam néha még verset is írni. Mindenki azon csodálkozik, hogy tízen voltunk testvérek, mostmár csak nyolcan élünk, de senki nem örökölte lélekben ezeket a dolgokat. írtam verset Menyus bácsiról is jó néhányat, ő volt szinte az apám, nagyon sokat köszönhetek neki. Neki, meg a kedves feleségemnek. Mert ehhez nemcsak a megszállottság kell, hanem néha félre is kell tenni valamit. Amikor elkezdtem festeni, sokszor este kezdtem hozzá, mikor a család már elvonult, a feleségem mondta is a lányoknak: Apátokat mögszállta az ihlet. " 14 Hasonló kutatási elveket fogalmaz meg: UJVÁRY Zoltán 1965. 501-518.