Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Fehér Zoltán: Felit szedem, nem mind. A szanki haramtszedés hidedelem elemzése

276 FEHER ZOLTÁN lettek, vagy mit csináltak vele. Felsütött a nap a kötőfékekre. A kötőfékekbül folyt a vaj. Eztet az apám mondta, ez őrajtuk megtörtént. (Aztán az asszonyok mit csináltak?) Azt nem tudom, orrul ő má nem mesét. Akkor kicsavarták áztat a harmatot vagy mit. Avva bűbájoztak valamit. (Sz. F. Z.) 21. Akkor vót ottan a Kis Jóskáné, a Tápai Pista bácsinak a Matild lánya. Még az él most is. Hát egy nagyon jó tehene vót az apámnak. De annak annyi tejhaszna vót, hogy annak vót... nem tudom én, tíz darab birkája meg egy tehene, de az minden piacon öt-hat fazékkal árúta a tejfelt. Szegény apám, ugye, tudott sok ilyen babonát. О pányvázgatta a tehenet ide-oda. Egyszer reggel, mikor kimén, hát ahogy a pányvacöveket arrább teszi, hogy ne legyen ott megpányvázva, látta ő, hogy ki van lazulva a cövek. Főhúzza, egyjócsomó rendes kenyértésztát húzott föl a karó a luk fenekéből. Hát ez a Tápai Matildka az összes környékbül összeszedte a hasznot. (Sz. F. Z.) Hiedelemmondák (fabulatok) 22. Vót két asszony, aki boszorkány vót. Ezek kimentek Szent György napkor a legelőre, és húzták a lepedőt a füvön. A gazda meglátta. Hallja, hogy mondják: Én húzom felét, te húzod másik felét. Enyim fele, tied másik fele. Az ember ezt meghallotta, azt mondta: Én meg viszem mindet. Lekapta a két kötőféket. Ment utánuk, és húzta füvön. Aztán fölakasztotta az istálló falára. Amikor a nap sütött rá, csakúgy folyt belőle a vaj. Jött aztán a két asszony. Kérdezték, hogy mennyiért adja oda a kötőféket. De az ember azt mondta: Az anyátok ide-odáját, de biz én nem adom! Bevitte az istállóba a kötőféket. (Sz. É. M.) 23. Vót egy öregasszony. Két tehene vót neki. Mondták, hogy húzgálta reggel korán... Mindig kihajtotta a tehenet, arra ki a falu túlsó szélire, ahun legeltek a marhák. Mindig összeszedte a tejhasznot a többi elül. Mindig vót neki sok tejhaszna. Valami lepedőt húzgát. Egyszer megverte valaki ott a gyepen az öregasszonyt. így hallottam, de látni nem láttam. Énnekem - mondom - vótak teheneim, de hát énnekem nem adtak sose véreset a tehenek. (Sz. F. Z.) 24. Hasonló esetet hallottam. Félegyházán történt. A kocsis látta ezt, a cseléd, hogy a gazdasszonyát rajtaérte, hogy Szent György nap éjszakáján így csinált. Oszt akkó mikó a gazdasszony elvégezte, ő is megcsinálta ezt a műveletet. Oósztán olyan nagy gilicetüskös vót kinn a legelőn. Arra boronáta oszt meg abrosszal. S ott vót egy nagy üres verőm, oszt abba öntötte bele, oszt tele lett röggelre tüsökké. Neki így sikerült, mer ő nem tudott semmit. Valamit tudni kő ahhó, hiába próbálná eztet valaki, mer hogyha ebbű egyáltalán valami létezik, akkó ehhő valamit tudni is kő. Mondogatta, hogy kinek mennyit hagy. Mer' az ilyen összeszedte a hasznokat. Mondogatta, hogy ennek mennyit hagyok, ennek egy kanállá, ennek két kanállá. Akire jobban haragudott, annak csak egy kanállá hagyott, amannak kettővé. Ennek