Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Solymos Ede: A Közép-Dunai Halászszövetkezetek megalakulása
A KÖZÉP-DUNAI HALÁSZSZÖVETKEZETEK MEGALAKULÁSA 163 Ugyanez év őszén azért tiltakozott a szövetkezet, mert a dunaszentbenedeki rendőrség Wolf Márton paksi halász fenékhorgait elkobozta. Szerintük ez visszavágás volt azért, mert a rendőröket feljelentették hosszú húzóhálóval való rendszeres orvhalászatért. A tiltakozásnak persze semmi eredménye sem volt. Már a következő év elején szóba került a tagság „selejtezése", a szövetkezeti alapon való munka, a tagok beosztása. (Szem. 28.) 1952-ben alakultak át és vették fel a Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezet nevet. Biritón mesterséges tógazdaságot hoztak létre, Öt földművest 97 hold földdel bevettek és mezőgazdasági melléküzemben termelték a takarmányt, juhászatot is létesítettek. „A halászok parasztok, a parasztok halászok lettek." Jó hírű halászcsárdát nyitottak Pakson és Budán. Hosszú évekig volt elnökük ifj. Bencze Ferenc, a HTSz Szövetség későbbi vezetője. A paksiak vizafogásaikról is híresek voltak. A rendszerváltás után a szövetkezet, bár kisebb létszámmal, fennmaradt. Mohácson ugyancsak két bérlőszövetkezet alakult a volt Dunaszekcsőidrávatoroki Halászati Társulat területén. 1945. szept. 26-án Faragó Sándor halászati felügyelő közreműködésével megalakult a Dél-dunai Halászati Szövetkezet. Jobb híján a Közép-dunai alapszabályait vették át. E szerint tag csak 3 éves gyakorlattal, főhivatású halász lehetett, és egy munkaképes családtagra eső, megművelésre alkalmas földterületük 6 holdnál nem lehetett nagyobb. így 17 dunaszekcsői és 20 mohácsi tagjuk lett. A cégbíróságra benyújtották. Időközben megjelent az OHF útmutatója, mely a szekcsői Dunaszakaszt Bajához csatolta, ezért a szekcsői halászok innen kilépni, és a bajai szövetkezetbe belépni kényszerültek. Az alapszabályt nem tudták módosítani, mert a szekcsőiek kilépésével nem volt meg a kétharmados többség, ezért új közgyűlést tűztek ki. December 9-én Molnár Pál volt halászbérlő Mohács és Vidéke néven új halászszövetkezetet hozott létre olyan egyénekből, akiket a másikba nem vettek be. A 23 tagból 7 halász vagy volt halászbérlő, 7 alkalmi, leginkább villinges halász, 3 más foglalkozású sporthalász, 3 földműves, és 3 olyan, aki vagy nem halász, vagy nem volt meg a gyakorlata. (Szem. 29) A két szövetkezet részére a területet kettéosztották. (Szem. 30) Az 1946. márc. 24-én tartott értekezleten kimondták, hogy Mohács és Vidéke beolvad a Dél-dunai Szövetkezetbe. Ugyanekkor megalakult a Horgászegylet is. Az egyesülést megelőző értekezleten is elhangzott néhány érdekes adat: a Déldunai megalakulásakor kikötötték, hogy a 10 holdon felüli birtokos nem lehet tag, mert annak a föld a fontos. Ezért nem vették fel Molnárt sem, aki halászbérlő is volt, de azokat sem, akiket nem tartottak halásznak. Az alapszabály módosítása után Molnárt felszólították a többi igazolt halásszal együtt, hogy lépjen be, de ők inkább másik szövetkezetet alakítottak. A másik fél szerint a sérelem oka az volt, hogy olyanokra is azt mondták, hogy nem halász, aki igazolni tudta, hogy akár bérlőként dolgozott. A Dél-dunai 23 tagja közül 20 volt halász korábban is, 2 még
