Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Solymos Ede: A Közép-Dunai Halászszövetkezetek megalakulása

162 SÓLYMOS EDE megkapja. Koperszkó a minisztériumhoz fellebbezett, mert Tolnán akarták tárgyalni panaszát. Az elnök ezt azzal indokolta meg, hogy egy ember miatt nem fognak mindannyian Faddra utazni. (Szem. 22.) Jellemző Bali Jánosné panasza is, akitől az özvegyi jogot vonták meg. (Szem. 23) Kisszerszámos engedély ármegállapítása: 1948. jan. 22. Szabó Gábor 200 db fenékhorog, 1 milling és 15 varsa. A fenékhorgot kis víznél rendszeresen használta, a millinget az éjjeli halászatnál, a varsákat nagy víznél. 1947-ben a teljes fogási eredmény kb. 150 kg vegyes hal lehetett. Fehér Ferenc ugyanezekkel a szerszámokkal hasonló eredményt ért el. Apósánál mint halászsegéd rendszeresen közreműködött, ezért a bér még 50%-kal magasabb volt, mert halászsegéddel dolgozott. Több feljegyzés van arról, hogy orvhalászokat értek tetten, akik tapogatóval, dobóhálóval halásztak, de a legérdekesebb az, hogy egy faddi lakost a halőr fogott el, „amikor tuskó mellett kézzel halat fogott". 1947 őszén Woynárovics Elek részt vett a holtágak lehalászásán, és erről jelentést írt. (Szem. 24) Néhány év alatt lecsillapodtak a kedélyek, a termelőszövetkezetté alakulás után a tolnai Béke Halászati Termelőszövetkezet a legjobbak közé küzdötte fel magát. Pakson 1945. novemberében 17 taggal alakult meg a Paks és Vidéke Halászati Szövetkezet Csatlakozott hozzá Dunaföldvár, Madocsa, Dunapataj, Úszód halászsága is. De már 1945-ből 23 paksi halászt írtak össze. Ezek szerint 40 év felett tízen voltak, a legfiatalabb 20, a legidősebb 62 éves volt. inas csak kettő volt, segéd 8. Kisszerszámmal 7, nagyszerszámmal 16 dolgozott. Háza tizenegynek, szőlője hétnek, míg kevéske földje négynek volt. 1946. januárjában id. Isgum Ferenc a Földmívelésügyi Minisztériumba írt, hogy az állami tulajdonba került halászati jogáért kártalanítást kapjon. (Szem. 25). Id. Isgum Ferenc Tolnáról költözött Paksra a század elején, és megvásárolta a közbirtokosság halászati jogának egy részét, így a Dunaföldvár-bátai Halászati Társulat tagjává vált. Csakhogy ebből nem lehetett megélni, ezért a bérlő feleshalásza lett. így az a furcsa helyzet állt elő, hogy tulajdonos és alkalmazott volt egy személyben. Kezdetben, 1946-ban, a régi nagyhálós bérlőkből kéthálós bokrot alakítottak. A Dunaföldvár-paksi rész volt az egyik, Pakstól lefelé a másik szakasz. A bokrok lényegében bérelték a vizet. Persze, ez sem ment zökkenő nélkül. A felső szakasz bérlői Isgum Ferenc (az ifjú), Nyitrai Ferenc, és a földvári Meisitz Lajos voltak. A társak azonban rövidesen szétváltak. (Szem. 26.) Problémák voltak a bérlet fizetése körül is, ezért kaució letételét tervezték, persze, ebből is nagy vita kerekedett. (Szem. 27.)