Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: Szokás és hatalom. Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén
SZOKÁS ÉS HATALOM 111 Míg az egyik oldalon a szőlőörzés körüli viszály kellemetlen emléke egyre inkább elhalványodott, a falu német hangadói részéről egy újabb összecsapás kezdett érlelődni. A német elöljárók főként a pap szokatlanul kemény ítélkezéseit sérelmezték. A sok apró sérelem következtében mindinkább feszesebbé váló húr végül akkor szakadt el, amikor falu plébániájának önállóvá válásakor a korábbi káplánt adminisztrátorrá nevezték ki. A kalocsai érseki szentszék 1767. március 14-én megtartott ülésén 125 olvasták föl a küllődi communitas levelét, amely a papjuk ellen megfogalmazott panaszok hosszú sorát tartalmazta. A levél 14 pontja az elrendelt vizsgálat során felvett tanúvallomások és a plébános válasza alapján nagy többségben megalapozatlannak, üres vádaskodásnak bizonyult. Jellemző példaként említhetjük az első pontban megfogalmazott vádat, miszerint a pap által rájuk erőltetett tanító senkit sem tanít. Arról persze szó sem esett, hogy miként is tanítana tanulók és alkalmas iskola híján. Szloboda fejéhez vágták, hogy igen ritkán hirdeti ki az ünnepeket illetve a böjtöket, és csak elvétve használ szenteltvizet a templomban. Sztereotip jellegű vádaskodásnak tűnik, hogy a pap távolléte miatt többször elmaradt a betegek megáldoztatása, és nem egyszer az egyházfi keresztelt. A káplán-plébános szokatlan fenyítőe Íj árasaival kapcsolatos sérelmekről föntebb már említést tettünk. A pap anyagi helyzetét ismerve figyelemre méltó az a panasz, amely szerint több elhunyt gyereket addig nem temetett el, amíg a stóladíjat előre ki nem fizették. A levél végén a bírák jelezték, hogy immár harmadik ízben kérik az főegyházmegye vezetőitől papjuk elmozdítását, akit még káplánnak sem látnának szívesen, nemhogy plébánosnak. Az elhúzódó szentszéki vizsgálat során, amelynek részleteit itt nem ismertetjük, Szloboda tisztázta magát a vádak alól és az ügy a visszájára fordult: a vádlókból vádlottak lettek. 1767. június 15-én, miután a levél érdemi szerzői többszöri felszólítás után hajlandóak voltak megjelenni Kalocsán a szentszék színe előtt, a következő ítélet született. Rieder Vendel szabados (libertinus), valamint Teifel Simon és Rang Tamás esküdtek vétkesnek nyilváníttattak a közbékesség megzavarásában és a lelkipásztoruk elleni tiszteletlenségben. Teifel büntetését hamis tanúskodás is súlyosbította, ezért 20 botütésre ítélték, míg Rieder 15, Rang pedig 12 botütést kapott. Az ítéletet a szentszéki jegyző irányításával Küllődön hajtották végre, hogy a papjával békétlenkedő, engedetlen falunak példát statuáljanak. 127 A példás büntetés engedelmességre ösztönző funkciójának sikerességét meglehetősen kétségessé teszik azok a fentebb részletesen bemutatott papi sérelmek és A szentszéki ülést - az érsek távollétében - Kis József vikárius elnöklete alatt tartották meg többek között a néhány hónappal később nagyszabású bácskai vizitációs körútra induló Glaser Gábor kanonok részvételével. - KÉL 1. e. A. 5. kötet (1767. március 14.) KÉL 1. e. A. 5. kötet (1767. március 14.) KÉL 1. e. A. 5. kötet (1767. június 15.)
