Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bárth Dániel: Szokás és hatalom. Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén

по BARTH DÁNIEL mögött a falubeliek passzív ellenállása rejlett. Az ellenséges hozzáállás kitűnik a küllődi bírák és esküdtek 1765 elején írott leveléből, amelyben a pap elmozdítását kérték az érsektől. A szőlőőrzés utáni botrány valamint a káplán két szokatlan büntetési eljárásának rövid ismertetése után közölték, hogy a köznép számára idegen a pap szellemisége, aki nem a megszokott úton intézi az ügyeket, hanem hirtelenkedik, és az embereket nemre, korra és személyre való tekintet nélkül mindenféle kicsinységekben traktálja. A bírák szerint a küllődi hívek elfordultak lelkipásztoruktól.

120 Amikor 1765. július 3-án Szloboda Mátyás jelentést tett felettes esperesének az iskolák helyzetéről, a levele végén arról számolt be, hogy a „kárhozatos szokás" nem szűnt meg: a lányok vasárnaponként a szentmise elhanyagolásával a szőlőket látogatják és őrzik, illetve inkább rejtekhelyeket és szegleteket keresnek, ahol a legényekkel szemérmetlen dolgokat hajtanak végre.

1

"

1 A következő hónapokban valamennyire lecsendesedtek a kedélyek. Ez talán annak is köszönhető volt, hogy a falu életében nagy változások indultak el az 1760-as évek második felében. A német családok betelepedése egyre nagyobb méreteket öltött, aminek következtében mind a lakosok számarányát tekintve, mind pedig a falu irányítása tekintetében fokozatosan vezető szerepre tettek szert. Az „őslakos" illírek pedig egyre fogytak, miután a kamarai uradalom a szomszédos sokác többségű falvakba való áttelepedésüket kezdte szorgalmazni.

122 A küllődi illírek és németek közötti viszony megromlásának okait egyelőre nem ismerjük

1 , ám az bizton állítható, hogy a helyi viszonyok változásai egy időre feledtették a falu és a káplán ellentéteit, legalábbis az illírek vonatkozásában. Amikor 1767-ben az egyházlátogatási jegyzőkönyv megfelelő fejezetében rögzítették a falu elöljáróinak névsorát, a német bíróval és hat német esküdttel szemben mindössze három illír esküdtet jegyeztek föl. Szloboda sommás véleménye a következőképpen hangzott a falu vezetőiről: „életvitel és erkölcsök tekintetében - kiváltképp az illírek „Cognitus est apprime huic plebeculae nostrae Reverendi Domini Szloboda genius, perspecta porro habetur ejusdem in rebus plebecolarum nulla procedendi modalitás, sed praecipitantia, et immoderatus homines absque discretione sexus, aetatis, et personarum in quibusvis levitatibus tractandi habitus, quanta ergo fidelium pergliscentes ejusmodi dispensationes a pastore spirituali enascetur aversio, tanta erit..." - KÉL 1. с. Szloboda Mátyás „Execrabilis abusus non [...Jgitur, quo diebus Domini et festis puellae neglectis divinis vineas fréquentant, aut custodiunt, quin imo latebras et angulos petunt, ubique cum juvenibuspropudiosa quaeque perpétrant," -KÉL Lb. Küllőd. Lb. KÉL 1. b. Küllőd. Lb. Amikor a küllődi illírek 1768. november 16-án levelet írtak Grassalkovich Antalnak, a királyi kamara elnökének, név szerint megemlítettek egy helyi libertinust, bizonyos Mihajlovity Tamást, aki állítólag a viszály magvát vetette el a németek és az illírek között. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a megnevezett szabados azok közé tartozott, akik a küllődi illír családok 1761-ben készült névjegyzékében inkább a „rejtőzködő" magyarok közé számíthatók. A férfi családtagjainak keresztneveit ugyanis a családok túlnyomó többségénél használt horvát névalaktól eltérően egyértelműen magyarul adták meg. A feleség neve Kata, a gyerekeké pedig Jancsi és Maris alakban szerepel az összeírásban. - KÉL 1. b. Küllőd. 1. b. „Vita et moribus, Illyri praesertim boni sunt."' - KÉL 1. e. E. 16. kötet. 331. p.