Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Archeológia - Wicker Erika–Kőhegyi Mihály: A katymári XVI–XVII. századi rác temető

45 Mint jeleztük, a bácsalmási padkakoporsók általában 15-20 cm-rel nyúltak a sírfenék alá. Sajnos a katymári temetőnek csak két felnőttsírjánál jelezték az ásatok e teknőszerű lemélyedések mélységét: a 6. síré 28 cm, a 14. síré pedig 16 cm volt. Nyilvánvaló, hogy a sekély mélyedésekbe fektetett halottakat merev falappal betakarni nem lehetett, csak akkor, ha a sir közepének lemélyedése nagyobb volt, mint a fekvő helyzetű holttest koponyánál mért legnagyobb magassága. DombóvárBékató néhány „mélypadkás" sírjában olyan famaradványokat talált az ásató, melyeket nem koporsóval, hanem a halott lefedésével hozott kapcsolatba. Ugyanitt négy esetben azt észlelte, hogy „ ...gyékényből vagy sásszerű anyagból készített lepedőbe burkolták be vagy ilyennel takarták le a halottat. " Zalotay négy katymári sír feltárásakor a következőket figyelte meg: 68. sír: „A padkán vékonyabb, hengeres fakorhadékok jelentkeznek. Mindig a váz fölött. Annak jele, hogy a holttest valami laza rőzsefélével le volt födve" ; 69. sír: „ ...rőzseborítás korhadéka a váz fölött"; 73. sír: „Nyújtott férfi-váz, rőzseborítás fakorhadékaival"; 11. sír: „Köröskörül padkás, azon rőzseborítás fakorhadékai". Sajnos az ásatási dokumentáció nem tartalmazza a részletes leírásokat, rajzokat - s nem történet meg a sírok átvágása sem -, így nem tudható, hogy az egyébként is inkább a „padkán", tehát nem a padkakoporsóban fekvő holttest körül megfigyelt „vékonyabb, hengeres fakorhadékok* miért éppen a holttest rőzsével való letakarását asszociálták az ásatókban, arról nem is beszélve, hogy több mint 300 év után valóban ilyen, azaz meghatározható módon megmarad-e a rőzse nyoma. Bácsalmás-Óalmáson viszont egyelőre a halottak letakarására utaló semmilyen nyomokat nem tudtunk megfigyelni. A halottak letakarásával függhet össze Zalotay egy érdekes megfigyelése: (A3, sírnál - WE) „...a sírpadka márgájában úgy a mell- mint a térdek fölött karvastagságú, vízszintesen haladó lyukak nyomai torkollottak a sírüregbe. Azt gondolva, hogy nem jó semmit sem túlzásba vinni, ezeket ürgefuratoknak minősítettem azért is, mert ferde irányból közelítették meg a vázat magában foglaló sírüreget. Feltűnt azonban, hogy a vájat betorkolása éppen azon a szinten van, amelyen a kimenetelé. A sírt kitöltő fekete föld nem mutatott semmiféle elváltozást. " Ezt a megfigyelést akár az ásató tévedéseként is értelmezhetnénk, azonban hasonló jelenséget dokumentált az 5. sír esetében: „Mikor az 5. sír felbontása alkalmával hasonló jelenséggel találkoztam, bosszankodva ástam az ürgelyuk további folytatása után. Az azonban 30-35 cm után hirtelen megszűnt. Hasonlóképpen a másik oldalon is. Nem hallgathatom el, ha csak így, utólagos formájában is, ama belső-ázsiai párhuzamokat sejtet. BOURGEOIS, Jean és Danielle 1981. 153-154.; - Ez utóbbihoz hasonló lehetett a kazakoknál megfigyelt sírforma. BARTH A Júlia 1998. 57-59. GAÁL Attila 1982. 164-165. Nem tudjuk, hogy ez esetekben egy mélyebb padkakoporsót fedtek-e le deszkával, vagy csak a koporsóláda felső része maradt-e meg. A kérdés csak a feltárás során, a sírok átvágásával lett volna megválaszolható. ZALOTAY Elemér 1952. 23.