Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Archeológia - Wicker Erika–Kőhegyi Mihály: A katymári XVI–XVII. századi rác temető
43 utóbbi lényegében sírgödörként funkcionál, amibe koporsóban temetik el a halottat. Ezzel szemben a rác temetők „padkáiban" zárt faládának nincsenek nyomai, ezt egyébként a viszonylagos sekélység (10-20 cm) és a gyakran teknőszerű fenékkiképzés nem is tenné lehetővé. Ezek a „padkák" lényegében koporsóként szolgáltak, ezért szükségesnek tartjuk, hogy elnevezésük is utaljon erre. PADKAKOPORSÓK A Bácsalmás-óalmási rác temető 2001. évi ásatása során figyeltünk fel egy különleges sírkiképzési módra. A kivétel nélkül a vastag humusszal borított, igen kemény, agyagos talajú részbe ásott sírgödröket csak az agyagszint eléréséig mélyítették teljes hosszukban és szélességükben, azaz a sírok mélységét általában az agyagszint jelentkezése határozta meg. Ezután a sír közepén egy keskeny, a lábrész felé általában szűkülő, a sírfenék alá 10-20 cm-re nyúló, többnyire teknős aljú lemélyedést vájtak a tömör agyagba, s ebbe a mélyedésbe fektették a halottakat 83 . Mivel ily módon ez a „padka" lényegében a koporsó alsó részét imitálta, padkakoporsónak neveztük el a jelenséget. Ha ebből a szempontból próbáljuk értelmezni a hasonlóan kötött talajba ásott katymári rác sírok leírásait, az ásatok által „padkásnak", „lépcsőzetesnek" vagy „szűknek" nevezett sírok mindegyikét padkakoporsósnak tekinthetjük. Feltételezésünket mindenképpen alátámasztja, hogy néhány esetben az ásatok külön kiemelték a fenék nem egyenes kiképzését: „homorú" (3. és 22. sírok), „vályú" (6. sír) és „teknős" (46. és 1953/3. sírok). Sajnos, a padkakoporsók méreteit az ásatási dokumentációk csak elvétve jelzik. Az azonban a leírásokból kiolvasható, hogy - a bácsalmásiakhoz hasonlóan - a váz hosszával egyező vagy kissé rövidebb, fejnél általában valamivel szélesebb lemélyedések voltak. Komáromy József az általa feltárt néhány sírnál nem jelzett ugyan „padkás" vagy „lépcsős" kiképzést, de azt megjegyezte, hogy „...a sírsóba szivárgó föld azt kitöltve őrzi meg a láda alakját' A csólyospálosi avar, a kiskunfélegyházi szarmata és a bácsalmási rác temetőben (Wicker Erika leletmentései) a „padkaként" jelentkező elszíneződésekről minden esetben kiderült, hogy koporsó nyomai. E kérdéssel részletesen WICKER Erika 1990. foglalkozik.; - A „padka" vagy koporsó kérdését általában csak a sírgödör átvágása tisztázhatja. Erre azonban a „padkás" sírós rác temetők publikációiban vagy ásatási dokumentációiban nincs utalás, így ezzel, a temetkezési szokások szempontjából rendkívül fontos kérdéssel - a problémafelvetésen túl - itt és most nem áll módunkban részletesen foglalkozni. Hasonlóképpen nem térünk ki az ún. oldalpadmalyos sírokra sem, melyekről csak a dombóvári temetőből van tudomásunk. A 13 ide sorolt sír egy része talán nem is nevezhető oldalfülkésnek. GAÁL Attila 1979-1980. 8 kép 1-2. Ezeknél ugyanis a nagyméretű sírgödör egyik felét lemélyítve keletkezik a „sírfülke", amely így gyakorlatilag afféle oldalra csúszott „padkának" tekinthető. Arra a bácsalmási temetőben, de kizárólag néhány gyereksírban is volt példa, hogy a padkakoporsót a nagy sírgödör egyik hosszanti oldalához közel ásták (Wicker Erika leletmentése 2001). Katymáron a 36. sírban fekvő váz „...a gödör jobb oldalára szaruivá" került elő. E sírformák analógiái Ázsiából is ismertek, lásd a 90. jegyzetet. A kemény, agyagos talajba ásott sírok szinte mindegyikében - melyek biztosan nem koporsósak voltak, megfigyeltük ezt a jelenséget. A homokba ásott síroknál ez a mélyedés nem fogható meg, arra a vállcsontok felhúzott helyzete utalhat. Wicker Erika leletmentése 2001.
