Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Bihar Mária: Fóliás kertkultúra Kunszálláson
404 A termelők fő célja, hogy minél hamarabb eladják az árujukat, lehetőleg még éjfél előtt, mert utána a reggelhez közeledve egyre csökkenek az árak. Elég egyhangú és unalmas tud lenni az éjszakázás, ha az ember maga megy a piacra és ott senkit sem ismer. Az emberek igyekeznek jó kapcsolatokat kialakítani a piacon, hiszen ezáltal jelentősen könnyebb lehet az életük. Nem nehéz szóba elegyedni a placc szomszéddal. Ilyenkor a család, a személyes élet, a magán természetű dolgok ritkán kerülnek elő, inkább a termesztési technikákról, a permetszerekről, a tegnapi piacról, a felhozatalról és az új fajtákról esik szó. Gyakran vigyáznak a termelők egymás árujára, amíg a másik elmegy a büfébe, vagy „piackutatást" végez. Volt már rá esett, hogy egy-egy kimerült gazda végigaludta a piacot, amíg a többiek árultak helyette. Gyakoriak a meghívások egy-egy kávéra, teára, melegszendvicsre, ami illendően viszonzott is. Vannak holt időszakok a piacon, amikor a légy se száll. Az éjszaka, majd a hajnal beköszöntével egyre hűvösebb, sőt hideg lehet nyáron is. Az árusok pulóverekbe, pokrócokba bújva nyugodnak. Az éjszakai piac hálás terepül szolgálna az alváskutatásnak is. Szinte elképzelhetetlenek azok a pozíciók és testhelyzetek, amelyekben képesek az emberek aludni: ládákon, paprikás zsákkal a fejük alatt, a kocsi platóján bevackolva magukat. „Mindent meg lehet szokni" mondják, és hol innen, hol onnan hallatszik hortyogás. Nem ritka látvány a piacon a szülőkkel érkező gyermek sem, akit vagy nem tudnak otthon kire hagyni, vagy szeretnék, ha minél hamarabb beletanulna a piacozásba. Hajnalban a szundikáló emberek között csak elvétve jár egy-két kereskedő. Ők arra „utaznak", hogy mindenki kimerült, fáradt és szeretne már hazamenni, hiszen mindent eladott egy-két láda kivételével. A kereskedők észjárását, taktikáit nehéz követni, hiszen mindegyik más-más módszerekkel dolgozik, van aki az olcsóságra, van aki az állandó minőségre törekszik, és olyan is akad, aki egyszerűen csak nem hagyja ki a kínálkozó lehetőségeket. Hajnalban újra feltámad a piac. Egykét óra szendergés vagy egy teljesen álmatlan éjszaka után újra lendületet véve igyekeznek az emberek túladni „portékáikon". Mindenki igyekszik elkerülni, hogy „a nyakán maradjon" a terménye. Az el nem adott árut szinte szégyenként élik meg, ha haza kell vinni. Jóval áron alul képesek eladni, vagy inkább hazafelé kiborítják az út szélére. A reggeli órákban jönnek a vendéglők anyagbeszerzői, a roma vállalkozók és a kispénzű nyugdíjasok. Itt kaptam választ arra a kérdésemre is, hogy hogyan kerül a zöldség a pesti aluljárók alkalmi roma árusaihoz. Ők ilyenkor vásárolják fel a maradék zöldséget igen alacsony áron, amit aztán nejlonzacskókba kiporciózva a hozzátartozókkal árusítanak. A piac a nyári időszakban délelőtt tízkor bezár, addig el kell adni az árut szinte bármilyen áron. Erről a kétségbeesett igyekezetről szólnak a piac utolsó órái. A piac végeztével még tesznek egy-két kört a bazársorban, valamit visznek a gyerekeknek és az otthon-maradottaknak. Sorra indulnak haza, jóval békésebben és fáradtabban, mint ahogyan ide érkeztek.
